Kardot ránt és kincseket kutat Sophia a patkányfalkák helyett a mediterrán romok között. Az Asobo Studio merész irányváltással nyúlt a franchise-hoz. A Resonance: A Plague Tale Legacy a korábbi epizódok nyomasztó lopakodását pörgős, kardvívásra épülő akció-kalandra cserélte.
Ugrás a múltba és a mediterrán szigetekre
Az előzménysztori tizenöt évvel az A Plague Tale: Requiem eseményei előtt játszódik, és a korábban megismert csempész, Sophia fiatalkorát mutatja be. A történet a minószi kultúra romjaira és a Minótaurosz legendájára épül, ahol az ókori rejtélyek összefonódnak a középkori jelennel. A fejlesztők ezúttal hátrahagyták a parittyás harcot, az alkímiát és a mindent elárasztó rágcsálóhadakat, hogy egy nyíltabb, kincskeresős kalandot tárjanak a játékosok elé.
Acél a parittya helyett
A játékmenet központi elemét a közvetlen harcrendszer képezi. A PC Gamer elemzése szerint a játékosoknak hárításokra, ellentámadásokra és gyors mozgásra kell támaszkodniuk a fejtörők és a felfedezés mellett. Bár a lopakodás a történet későbbi szakaszában visszatér, az élmény sokkal közelebb áll a modern Tomb Raider-játékok felépítéséhez, mint a korábbi részek óvatos, bujkálós ritmusához. A kritikusok kiemelték, hogy a türelmetlenséget büntető korábbi mentési pontok és a túlméretezett rejtőzködős részek finomítása kifejezetten jót tett a tempónak.
Páratlan vizualitás és fejtörők
A környezet megvalósítása és a vizuális tálalás a széria eddigi leglenyűgözőbb látványvilágát nyújtja. A napsütötte szurdokok, az ókori romok és a részletes karaktermodellek mind az Asobo Studio technikai felkészültségét dicsérik. Bár a kardharc helyenként egyszerűbbnek hat a megszokott akciójátékokhoz képest, a környezeti rejtvények és a felfedezés öröme ellensúlyozzák ezt a hiányosságot.
