A reggeli kávézási szokások mélyebben formálják a szervezet belső egyensúlyát, mint ahogyan azt korábban sejtettük. A rendszeres kávéfogyasztás nem csupán az éberséget fokozza, hanem a testzsír arányának csökkenésével és az izomtömeg növekedésével is összefüggésbe hozható a finn Oului Egyetem friss elemzése alapján.
A kutatók a legújabb vizsgálatuk során 2264 fős mintát elemeztek az 1966-os Észak-Finnországi Születési Kohorsz adataiból. A résztvevők mind 46 évesek voltak, amikor a részletes klinikai méréseket elvégezték rajtuk. A szakemberek arra keresték a választ, miként kapcsolódik a napi kávéadag a vérben keringő metabolitokhoz, a szív- és érrendszeri kockázati tényezőkhöz, valamint a nemi hormonok szintjéhez.
A testösszetétel és a rejtett zsírpárnák átalakulása
Az eredmények világos mintázatot mutattak a résztvevők fizikai felépítését illetően. Azok a személyek, akik rendszeresen több kávét fogyasztottak, alacsonyabb teljes testzsírszázalékkal és kevesebb zsigeri zsiradékkal rendelkeztek, miközben a vázizomtömegük magasabb értéket mutatott. A zsigeri zsír a belső szervek körül halmozódik fel, és kiemelten veszélyes a metabolikus egészségre.
A különbségek annak ellenére egyértelműen megmutatkoztak, hogy a vizsgált személyek testtömegindexe, vagyis a BMI értéke teljesen hasonló volt a különböző kávéfogyasztási csoportokban. Ez a megfigyelés rávilágít arra, hogy a puszta testsúly mérlegelése nem ad teljes képet a szervezet belső összetételéről és az izom-zsír arány eloszlásáról.
Az aminosavak szerepe a cukorbetegség megelőzésében
A szervezet anyagcseréjét vizsgálva a kutatók arra jutottak, hogy a magasabb kávéfogyasztás mindkét nemnél alacsonyabb elágazó láncú aminosav-szinttel párosul. A leucin, izoleucin és valin néven ismert aminosavak elengedhetetlenek a fehérje-szintézishez, ám tartósan magas vérplazma-koncentrációjuk súlyos egészségügyi kockázatokkal jár.
A vérben felhalmozódó aminosavak közvetlenül hozzájárulnak az inzulinrezisztencia kialakulásához, és növelik a 2-es típusú cukorbetegség megjelenésének valószínűségét. A kávéfogyasztók körében tapasztalt alacsonyabb értékek magyarázatot adhatnak arra, miért mutattak ki a korábbi epidemiológiai vizsgálatok is védőhatást a kávé és a metabolikus megbetegedések között.
Nemi eltérések a tesztoszteron és a hormonok háztartásában
A tanulmány legérdekesebb megállapításai a nemi hormonok eltérő változásaiban rejlenek. A férfiak esetében a kifejezettebb kávéfogyasztás kedvezőbb glükóz-inzulin profillal, valamint a teljes és a biológiailag hozzáférhető tesztoszteron magasabb szintjével járt együtt. Ezzel párhuzamosan emelkedett a nemi hormont kötő glukoproteid, vagyis az SHBG koncentrációja is.
A nők körében a hormonális összefüggések szűkebb tartományra korlátozódtak. Náluk elsősorban az SHBG szintjének növekedését és a szabad androgén index mérséklődését regisztrálták a szakemberek. Luca Verroest, az Oului Egyetem doktori kutatója kiemelte, hogy ezek a hormonális mintázatok még a életmódbeli tényezők és a BMI korrekciója után is fennmaradtak.
Finnországi tapasztalatok és az ok-okozati összefüggések korlátai
Finnország ideális helyszín az ilyen jellegű vizsgálatokhoz, hiszen az ország a világ élvonalába tartozik a kávéfogyasztásban: az egy főre jutó éves adag eléri a 11,8 kilogrammot. Ez a magas átlagfogyasztás lehetővé teszi a szélsőségesebb szokások pontosabb elemzését is a népességen belül.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy megfigyeléses vizsgálatról van szó, amely nem igazolja közvetlenül azt, hogy maga a kávé okozza a kedvező élettani elmozdulásokat. Jelenleg állatmodelleken folytatódnak a kísérletek, hogy azonosítsák a kávéban található azon specifikus vegyületeket, amelyek felelősek lehetnek az anyagcsere és a hormonháztartás módosulásáért.
