Csendes-óceáni melegedés váltott ki ritka havazási hullámot a fagyos déli sarkvidéken. A meglepő folyamat átmenetileg lassította az antarktiszi jégtakaró tömegvesztését, aminek pontos légköri hátterét Topál Dániel magyar kutató közreműködésével tárták fel a szakemberek.
A Nature tudományos folyóirat címlapjára kerülő tanulmány szerint 2021 júliusa és 2023 áprilisa között szokatlan eseménysorozat zajlott le a Déli-sarkvidéken. A gravitációs műholdak mérései alapján az antarktiszi jégtakaró mintegy 695 milliárd tonna többlettömeget halmozott fel ebben a 22 hónapos időszakban. Ez a gyarapodás átmenetileg képes volt ellensúlyozni a kontinens nyugati felén zajló folyamatos jégolvadást.
Több százmilliárd tonnás jégnövekedést mértek a műholdak
Az antarktiszi jégtakaró állapota a globális tengerszint-emelkedés és a part menti közösségek jövője szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. A műholdas mérések tanúsága szerint a kontinens 2003 és 2024 között évente átlagosan 140,5 milliárd tonna jeget veszített, ami folyamatosan növelte az óceánok vízszintjét. A 2021 és 2023 közötti időszakban lezajlott tömegnövekedés azonban a mérések több évtizedes történetének legjelentősebb gyarapodási eseménye volt.
A többlet jelentős része, csaknem 68 százaléka Kelet-Antarktiszon, a Queen Mary-föld és a Wilkes-föld térségében halmozódott fel. A kutatók részletes elemzései tisztázták, hogy a gyarapodást nem a tengervíz fagyása, hanem a szokatlanul intenzív havazás eredményezte. Miközben Nyugat-Antarktiszon a mélytengeri meleg áramlatok továbbra is marta a jégselfek alját, Kelet-Antarktisz belső területein a felhalmozódó hó vastagsága átmenetileg meghaladta az olvadási veszteségeket.
Légköri folyók szállították a nedvességet a Sarkvidékre
A kutatás rávilágított arra, hogy a kelet-antarktiszi havazás kiváltó oka több ezer kilométerre, a trópusi óceánokban gyökerezett. A Csendes-óceán nyugati és az Indiai-óceán keleti térségében elterülő meleg medence felszíni vízhőmérséklete 2021 és 2023 között tartósan 28 Celsius-fok felett alakult. Ez a szokatlanul elhúzódó felmelegedés rendkívül erős feláramlásokat indított el a légkörben.
A trópusi légtömegek mozgása bolygóléptékű Rossby-hullámokat váltott ki, amelyek váltakozó magas és alacsony nyomású képződményekként vonultak végig a Déli-óceán felett. A hullámlánc végül egy tartós magasnyomású anomáliát hozott létre Kelet-Antarktisz felett. Ez a képződmény az Indiai-óceán felől nagy mennyiségű nedvességet csatornázott be úgynevezett légköri folyók formájában. A trópusi nedvesség és a sarki domborzat találkozása következtében rendkívüli mennyiségű hó hullott a térségben. Topál Dániel, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa és nemzetközi kutatótársai igazolták, hogy ez a távkapcsolat magyarázza a mért adatokat.
Dekádos anomália a globális felmelegedés árnyékában
A jégfuratminták és a klímamodellek adatai alapján a szakértők megállapították, hogy ez a trópusi eredetű légköri jelenség körülbelül évtizedenként egyszer fordul elő. A jégvesztés átmeneti megtorpanása emiatt nem tekinthető a globális felmelegedés megállásának, és nem jelenti az antarktiszi jégtakaró tartós stabilizálódását.
A tanulmányhoz kapcsolódó szakmai értékelések szerint a trópusi éghajlati ingadozások megértése nélkül lehetetlen pontosan előrejelezni a sarkvidékek jövőjét. Amint a trópusi óceáni anomália lecseng, a hosszú távú felmelegedési tendenciák ismét átveszik az irányítást, és a nyugat-antarktiszi jégolvadás üteme újra felülkerekedik. A felhalmozott tudás mindenesetre alapvető fontosságú a tengerszint-emelkedési modellek pontosításához és a part menti területek védelmi stratégiáinak kidolgozásához.
