Életmentő precizitást hozott a műtőbe a mesterséges intelligencia egy londoni agyműtét során.
A University College London Hospital idegsebészei a világon először alkalmaztak valós idejű kamerakép-elemzést egy 11 milliméteres agydaganat eltávolításakor. A 48 éves Rhys Hibbert esetében végrehajtott beavatkozás során a daganat sikeres eltávolítása mellett a beteg látását is megmentették a teljes megvakulástól. A műtétre még májusban került sor a londoni Nemzeti Neurológiai és Idegsebészeti Kórházban, de a hatóságok megvárták a páciens teljes felépülését a részletek nyilvánosságra hozatalával.
Milliméteres pontosság az agyalapi mirigynél
A bedfordshire-i Rhys Hibbert szervezetében 2024-ben diagnosztizáltak jóindulatú daganatot az agyalapi mirigyen. A növekvő szövettömeg súlyos hormonzavart okozott, és közvetlenül nyomta a látóidegeket, ami miatt az ügyfélszolgálati vezetőként dolgozó férfi folyamatosan veszítette el a látását. Az agy ezen területe rendkívül sűrűn átszőtt idegekkel és nagy erekkel: az agyalapi mirigy alig mogyorónyi méretű, a látóidegek és a belső nyaki verőerek közvetlen szomszédságában helyezkedik el.
Hagyományos beavatkozás esetén egyetlen milliméternyi tévedés is súlyos következményekkel járhat. A sebészi szike legkisebb félrecsúszása maradandó vakságot, sztrókot vagy akár azonnali halált eredményezhet. Emellett a statisztikák szerint az ilyen típusú eljárásoknál 25-50 százalék a kockázata annak, hogy a daganat egy része bent marad, a főbb verőerek megsértésének esélye pedig fél és két százalék közötti. A mesterséges intelligencia alkalmazása éppen ezt a magas kockázati tényezőt hivatott minimálisra csökkenteni.
Videóelemzés valós időben a műtőasztal felett
A műtét során az orvosok az orrüregen keresztül, endoszkóppal közelítették meg a koponyaalapon található daganatot. A kamerakép élő felvételét a UCL Hawkes Intézetében kifejlesztett mesterséges intelligencia dolgozta fel valós időben. A szoftver színkódolással jelölte meg az operációt végző csapat képernyőjén a védendő idegeket és ereket, miközben az anatómiai képleteket és az orvosi műszerek elhelyezkedését is folyamatosan nyomon követte.
A rendszert fejlesztő Dr. Sophia Bano kiemelte, hogy a szoftvert korábban több száz korábbi műtéti videófelvétel alapján tanították be. Ennek köszönhetően a modell több anatómiai variációval és speciális esettel találkozott, mint amennyit egy gyakorlott sebész több évtizedes pályafutása alatt láthat. Fontos különbség a korábbi technológiákhoz képest, hogy az algoritmus nem a műtét előtti MR- vagy CT-scanneket vetítette ki, hanem a műtét pillanatában zajló fizikai folyamatokat elemzi, így reagálni tud az agyszövetek elmozdulására is.
A sebész dönt, az algoritmus navigál
Az eljárást irányító Hani Marcus professzor hangsúlyozta, hogy a mesterséges intelligencia nem vett át döntési jogkört az orvosoktól. A sebészcsapat végig teljes kontroll alatt tartotta a műveletet, az algoritmus kizárólag asszisztensi, navigációs szerepet töltött be. A rendszer úgy működött, mint egy tapasztalt másodpilóta, amely folyamatos figyelmeztetést ad a veszélyes zónák megközelítésekor.
Rhys Hibbert a beavatkozás utáni héten már bot és szemüveg nélkül tudott járni, és látása teljesen helyreállt. A páciens elmondása szerint a műtétből ébredve úgy érezte, mintha 360 fokos panorámalátást kapott volna vissza. Az eredmény bizonyítja, hogy a valós idejű képfeldolgozó szoftverek éles klinikai környezetben is képesek érdemben növelni a betegbiztonságot.
Szélesebb körű klinikai tesztek következnek
A sikeres londoni beavatkozás a National Institute for Health and Care Research és a Google finanszírozásával megvalósult kutatási program első éles tesztje. A szakemberek jelenleg egy kiterjedtebb klinikai vizsgálat előkészítésén dolgoznak, hogy a technológiát más idegsebészeti központokban is tesztelhessék.
Az orvostechnológia fejlődése azt mutatja, hogy az intelligens látórendszerek nem helyettesítik az emberi szakértelmet, hanem finomítják azt. A képi támogatás révén a sebészek sokkal magabiztosabban távolíthatják el a daganatos szövetek teljes egészét anélkül, hogy a szomszédos ép struktúrákat megsértenék. Ez a megközelítés a jövőben más, magas kockázatú koponyaalapi és gerincsebészeti beavatkozások alapvető eszközévé válhat.
