Hálózati neonfények és mesterséges intelligencia élesztik újjá a kilencvenes évek legfontosabb rendszereszközét. Dave Plummer, a Windows Feladatkezelő eredeti megalkotója harmincegy év után kiadta a legendás segédprogram szellemi utódját, a Task Manager OG-t. A klasszikus Windows NT-korszak ikonikus eszköze modern formában, teljesen megújult felülettel és funkciókkal tért vissza a számítógépes közösséghez.
A megszokott szürke vagy egyszerű sötét mód helyett a Task Manager OG alapértelmezetten ragyogó neonszínekkel és effektekkel fogadja a felhasználót. A fejlesztő elmondása szerint a látványvilág a saját egyéni stílusát tükrözi, ám a tesztelők szerint a ragyogás és a vizuális effektusok túlzásba estek egy olyan eszköznél, amelyet a felhasználók általában a rendszer megmentésére használnak.
Lázas kódelés a kórházi váróteremben
Dave Plummer nem mindennapi körülmények között készítette el a szoftver első változatát. A korábbi Microsoft-mérnök egy 107 oldalas specifikációs dokumentumot fogalmazott meg, majd ezt betáplálta a Claude AI-ba, és úgynevezett vibe coding módszerrel íratta meg a szoftver vázát. A fejlesztési folyamat a kórházi váróteremben kezdődött, miközben fia műtétjére várt.
Ez a módszertan rávilágít arra, hogy a mesterséges intelligenciára támaszkodó szoftverfejlesztés milyen gyorsan képes összetett architektúrákat felépíteni. Plummer a gyermek felépülése alatt finomította a szoftvert, amely a korábbi 80 kilobájtos C-nyelvű kóddal szemben már teljesen más filozófiára épül. Az eredeti Feladatkezelő célja a végtelenül alacsony gépigény és a maximális stabilitás volt, míg az új változat a modern hardverek teljesítőképességének határait feszegeti.
Neonfények, magas gépigény és vizualizációs túlzások
A 60 Hz-es frissítési frekvenciával futó Task Manager OG messze meghaladja a klasszikus szoftver erőforrás-szükségletét. Míg a Windows 11 beépített Feladatkezelője a háttérben kevesebb mint 1 százalékos processzorterheléssel és körülbelül 105 megabájt memóriával beéri, az új utód 120 megabájt feletti memóriahasználatot és 3-4 százalékos processzorterhelést produkál. A vizuális effektek kikapcsolásával a processzorterhelés 2-3 százalékra csökkenthető, ám a szoftver még így is jóval éhesebb az elődjénél.
Ez a különbség komoly kompromisszumot jelent azoknak a felhasználóknak, akik egy akadozó alkalmazás miatt szeretnének folyamatokat leállítani. A szoftverben megjelenő vizuális ragyogás (bloom effect) és a magas kontraszt ugyan egyedi látványt nyújt, de egy hiba elhárítása során terheli a grafikus vezérlőt. A tesztelők rámutattak arra az iróniára, hogy a rendszererőforrások felszabadítására hivatott segédprogram maga is tetemes erőforrást emészt fel.
Keresztplatformos működés és méréstechnikai furcsaságok
Az új szoftver egyik legnagyobb vívmánya, hogy a Windows mellett macOS és Linux rendszereken is fut. A Task Manager OG az alapvető folyamatkezelésen túl behatóbb adatokat is kínál: a magonkénti processzorterhelés mellett áramfelvételi és hőmérsékleti adatokat is próbál kiolvasni. Ugyanakkor a korai béta állapot miatt a mérések még nem mindig pontosak, néha hibás értékek jelennek meg a felületen.
A folyamatok memóriafogyasztásának kijelzése is eltér a Windows gyári megoldásától, jóllehet az összesített memóriahasználat aránya megegyezik a két szoftverben. Plummer tervei között szerepel egy Pro változat kiadása is, amely kiterjedt tényadatokat és hardveres teszteket kínál majd. A tesztelők többsége szerint azonban a haladó felhasználók számára az ingyenes HWInfo és a gyári eszközök kombinációja továbbra is célszerűbb választás marad.
