Egymilliárd bites internet előfizetés mellett is elhúzódhat egy több gigabájtos játék letöltése.
Az internetes adatátviteli sebességmérés körül kialakult félreértések jelentős része egyetlen apró betűzésbeli eltérésre vezethető vissza. Amikor a szolgáltatók reklámozzák a csomagjaikat, szinte kivétel nélkül megabit per szekundumban adják meg a sávszélességet. A böngészők, játékáruházak és operációs rendszerek viszont legtöbbször megabájt per szekundumban jelzik a fájlok tényleges mozgását.
A bit és a bájt közötti nyolcszoros váltószám
A digitális adatkezelés alapja a bit, amely egyetlen bináris értéket, egy nullát vagy egy egyest jelöl. A hálózati sávszélességet és az adatfolyamok sebességét hagyományosan bitben mérik, ahol a kis b betű jelöli ezt a mértékegységet. Ezzel szemben a bájt nyolc bitből álló adatcsoport, amely már alkalmas egyetlen karakter vagy adatfolyam-részlet eltárolására. A tárolóeszközök kapacitását és a konkrét fájlméreteket nagy B betűvel jelölt bájtokban adják meg.
A váltószám miatt a hirdetett sávszélesség és a tényleges letöltési kiírás között nyolcszoros a szorzó. Egy 100 Mbps teljesítményű internetkapcsolat elméletben legfeljebb 12,5 MB/s letöltési sebességre képes a gyakorlatban. Ha egy felhasználó 800 Mbps sávszélességgel rendelkezik, a fájlok letöltésekor körülbelül 100 MB/s értékre számíthat ideális hálózati körülmények között.
Gyakorlati szűk keresztmetszetek az adatátvitelben
Az elméleti maximális átviteli sebességet a valóságban számos hálózati és hardveres tényező befolyásolja:
- A távoli szerverek terheltsége és sávszélesség-korlátozása.
- A helyi útválasztó (router) és a Wi-Fi kapcsolat jelerőssége.
- A háttértár írási sebessége és a processzor terheltsége.
A különbségek megértése segít abban, hogy pontosabban becsülhessük meg a nagy méretű állományok letöltési idejét. A sávszélesség kismértékű ingadozása és a protokollok működési overheadje miatt a mért Mbps vs MB/s értékek a gyakorlatban kissé elmaradhatnak az elméleti matematikától.
