Az ókori óceánok lakói a közép-ordovícium időszakában kezdték el tömegesen beköltözni a hátrahagyott kagyló- és csigahéjakat, ami alapjaiban formálta át a korabeli tengerfenék élővilágát.
Új otthonok az ősi vizekben
Körülbelül 470 millió évvel ezelőtt jelentős ökológiai átalakulás ment végbe a Föld vizeiben, amikor a tengeri organizmusok először fedezték fel maguknak az üresen maradt puhatestű-házakat. A Tartu Egyetem kutatói által vezetett nemzetközi vizsgálat nemzetközi szinten elemezte a különböző kontinensekről előkerült fosszíliákat, rávilágítva arra, hogy ez a jelenség globális méretűvé vált.
A folyamat a nagyobb méretű és tágasabb fejlábúak, különösen a nautiluszok maradványaival indult meg. Idővel a kisebb testű élőlények elkezdték meghódítani a csigák és a kagylók belső terét is. A beköltözők főként a vízben lebegő táplacékrészecskéket szűrő szervezetek – például bryozoák, szivacsok, pörgekarúak és a csöves vázakat építő cornulidák – köréből kerültek ki.
Védelem a prédaállatok ellen
Az üresen maradt vázak belső üregei kettős előnyt nyújtottak a korai beköltözőknek. Egyfelől biztos fedezéket nyújtottak a ragadozókkal és a fizikai behatásokkal szemben, másfelől szilárd felületet biztosítottak a helyhez kötött életmódot folytató fajok számára.
Ez a viselkedésforma szorosan egybeidomult az úgynevezett ordovíciumi radiációval, amely során a tengeri közösségek kiemelkedően gyors fejlődésnek indultak. A szilárd aljzatra települő organizmusok száma ekkor ugrásszerűen megnőtt a korábbi korszakokhoz képest, lefektetve a maihoz hasonló tengeri ökoszisztémák alapjait.
A globális elterjedés mérföldkövei
| Időszak | Meghódított vázak típusa | Jellemző beköltözők |
|---|---|---|
| Közép-ordovícium (kb. 470 millió éve) | Fejlábúak (nautiluszok) nagy vázai | Korai szűrőgető szervezetek, helyhez kötött fauna |
| Késő-ordovícium (kb. 450 millió éve) | Csigák és kagylók belső terei | Bryozoák, pörgekarúak, szivacsok, graptoliták |
Az ordovícium végére ezek a lakhatási szokások már olyan távoli régiókban is megjelentek, mint a mai Észak-Amerika területén elterülő Laurentia, Dél-Kína vagy a Gondwana szuperkontinens. A kutatók ezért ezt a fordulatot az ősi tengerek egyik legfontosabb korai ökológiai innovációjaként értékelik.
