Villámgyors mikrolégzéssel nyújtják meg párzási hívásaikat a hím tokaji gekkók

gekko

A sötétség beálltával hallható, harsány párzási hívásokat meglepő légzéstechnikai trükkel nyújtják meg a hím tokaji gekkók.

A délkelet-ázsiai trópusi erdőkben és emberi települések környékén éjszaka visszhangzó hangos kiáltások az állatvilág legjellegzetesebb hangjelzései közé tartoznak. Dán kutatók friss vizsgálatai rávilágítottak arra, hogy a hím tokaji gekkó két hangjegy kibocsátása között egy mindössze 100 milliszekundumos mikrolégzést iktat be. Ez a villámgyors levegővétel teszi lehetővé, hogy az állat kifulladás nélkül ismételje a faja nevét idéző hívást.

Mikrolégzéssel a hosszabb párzási hívásért

A hüllők többségétől eltérően a tokaji gekkó aktívan használja a hangszálait a területalapú kommunikációra és a nőstények vonzására. A kutatók mesterséges intelligencián alapuló mozgáselemzéssel és akusztikai vizsgálatokkal elemezték a hímek éjszakai megnyilvánulásait. Az eredmények azt mutatják, hogy a gekkók kizárólag kilégzés közben képeznek hangot, ám a két hangtag közötti apró szünetben észrevétlenül képesek friss levegőt beszívni a tüdőjükbe.

Korábban ezt a fajta mikrolégzési stratégiát csak az énekesmadaraknál figyeltek meg, így a hüllők körében végzett felfedezés teljesen új megvilágításba helyezi az állati kommunikáció evolúcióját. A hímek ezzel a módszerrel képesek fenntartani a hangos és hosszan tartó hívásokat, ami a párzási időszakban közvetlen előnyt jelent a riválisokkal szemben.

Torki rezgések és hallásvédelem a hangerő csúcsán

A gyors levegővételen túl a tokaji gekkó más anatómiai megoldásokat is bevet a hatékony hangképzés érdekében. A hívás utolsó szakaszában az állatok egy rendkívül alacsony, recsegő hangregisztert használnak, amellyel minimális levegőfelhasználás mellett tudják növelni a hangjelzés hosszát. Ez a mechanizmus nagymértékben hasonlít az emberi beszédtechnikai jelenségekre.

Ugyancsak figyelemreméltó a gekkók saját hallásuk védelmét szolgáló adaptációja. A mérések szerint a hímek a saját kiáltásuk pillanatában lassan bezárják a fülnyílásaikat, megelőzve ezzel a saját rendkívül hangos hívásuk okozta halláskárosodást. Ez a finoman összehangolt reakció megmutatja, hogy a tokaji gekkók hangképzési és hallási rendszere szoros evolúciós egységben fejlődött ki.