A dollármilliárdos szén-dioxid-piac árnyékában a parti közösségek háttérbe szorulnak Pakisztánban. Az Indus-delta hatalmas mangrove-erdői a klímavédelem és a globális vállalatok kiemelt befektetési célpontjává váltak.
Milliárdos piaci érték a partvidéken
A pakisztáni Sindh tartományban található Delta Blue Carbon projekt keretében mintegy 350 000 hektárnyi tengerparti mocsaras területet vonnak védelem és helyreállítás alá. A kezdeményezés célja, hogy a tengerparti mangrove-erdők szén-dioxid-elnyelő kapacitását kihasználva úgynevezett kék szén-dioxid-kvótákat állítson elő. Ezeket a kvótákat nagy nemzetközi vállalatok vásárolják meg a saját kibocsátásuk ellensúlyozására. A hatóságok számításai szerint a program a következő évtizedekben akár több milliárd dolláros bevételt generálhat a régió számára.
Miért fontos a mangrove-erdők védelme?
A tengerparti mangrove-ökoszisztémák kiemelkedő szerepet játszanak a globális felmelegedés elleni küzdelemben, mivel lényegesen több szén-dioxidot képesek megkötni a talajban és a növényzetben, mint a szárazföldi trópusi erdők. Ezenfelül természetes védőgátként szolgálnak a tengerparti erózió és a trópusi viharok ellen, miközben számos védett fajnak biztosítanak élőhelyet.
A helyi lakosság kimarad a haszonból
Bár a nemzetközi piacon eladott szén-dioxid-hitelből származó bevételek hivatalosan a helyi fejlesztéseket és az ivóvíz-ellátást kellene, hogy szolgálják, a felmérések szerint a parti falvakban élők életkörülményei alig változtak. A halászatból és állattenyésztésből élő lakosság mozgásterét sok esetben korlátozzák a védetté nyilvánított területeken, miközben a projektek által generált pénzügyi nyereség nagyrészt a fejlesztő magáncégeknél és a regionális kormányzati szerveknél csapódik le.
