Inkább a vásárlóknak adja vissza a milliókat a Panic, mintsem megtartsa a visszakapott vámügyi összegeket. A tekerős kézikonzoljáról ismert fejlesztőstúdió, a Panic úgy döntött, hogy továbbítja felhasználóinak az amerikai legfelsőbb bíróság döntése nyomán visszautalt vámösszegeket. Az amerikai kormányzat által korábban elrendelt importvámokat érvénytelennek nyilvánította a bíróság, ami után az állam elkezdte visszautalni a pénzt az érintett vállalatoknak. Míg a nagyvállalatok többsége zsebre tette a milliárdos tételeket, a független cég átlátható módon juttatja vissza a pluszköltséget az ügyfeleknek.
Átlátható elszámolás a tekerős konzol vásárlóinak
A sárga színű, kurblival szerelt Playdate konzolt gyártó Panic korábban kénytelen volt 19 százalékos felárat felszámolni a megrendeléseknél. A cég társalapítója, Cabel Sasser tisztázta, hogy eredetileg megpróbálták saját büdzséjükből benyelni a vámterheket, ám egy kisméretű független vállalkozás számára ez pénzügyileg fenntarthatatlanná vált. Ezért a webshopjukban külön tételt képezve, jól látható módon tüntették fel a vámok összegét a számlán.
Emlékeztetőül: az amerikai legfelsőbb bíróság döntése alapján a korábbi elnöki adminisztráció által kirótt rendkívüli importvámok törvénytelennek minősültek. A döntést követően a kormányzat elindította a visszatérítési eljárást, amelyre az érintett cégeknek egyedileg kellett jelentkezniük. A Panic amint megkapta az államtól a visszajáró pénzt, azonnal elindította a folyamatot, hogy az utolsó fillérig visszautalja a felárat a vásárlóinak.
Cabel Sasser a Game Developer szaklapnak küldött levelében kiemelte: egyszerűen nem az ő pénzük volt, így természetes volt a döntés. A cégvezető hozzátette, hogy felemelő érzés volt visszajuttatni az összegeket, mert az ilyen lépések igazolják vissza a helyes döntéseket.
Iránytű a játékipar óriásainak árnyékában
A Panic döntése különösen éles megvilágításba helyezi a játékipar és a kiskereskedelem gigászainak viselkedését. Olyan multinacionális óriások, mint a Target, a Home Depot vagy a Walmart dollárbilliós visszatérítésekhez jutottak hozzá. A játékiparban a Nintendo egyedül mintegy 300 millió dolláros vámvisszatérítést könyvelhetett el negyedéves jelentéseiben.
A japán konzolgyártó azonban úgy határozott, hogy nem adja vissza ezt az összeget a játékosoknak. A Nintendo azzal indokolta az álláspontját, hogy a vásárlók a vásárlás pillanatában tisztában voltak a kifizetett árral, így fel sem merül a kompenzáció. Ez a hozzáállás több vásárlói csoportos keresetet is elindított a vállalat ellen, hiszen a fogyasztók szerint jogtalanul beszedett adóterhekről van szó.
Ezzel szemben a Panic stratégiája bebizonyította, hogy a közösségi bizalom építése hosszú távon értékesebb lehet, mint a pillanatnyi profitszerzés. Mivel a számlákon külön soron szerepeltették a 19 százalékos vámot, a visszatérítések adminisztrációja is zökkenőmentesen valósult meg, közvetlen üzenetben értesítve az érintetteket.
A fogyasztói bizalom értéke az indie piacon
Egy rétegterméknek számító kézikonzol esetében a vásárlói hűség elengedhetetlen a túléléshez. A független fejlesztők piaca erősen épít a közvetlen, közvetítőktől mentes kapcsolattartásra és a transzparenciára. A Panic döntése nemcsak morális állásfoglalás, hanem egyben tudatos márkaépítés is, amely éles kontrasztot képez a profitorientált nagyvállalati gyakorlattal szemben.
A Playdate tulajdonosai a napokban már meg is kapták az értesítő e-maileket a visszatérítések indításáról. A vásárlók elismerése és az iparági visszhang rámutatott: a felelős üzleti magatartás kifizetődő, különösen akkor, amikor a fogyasztók egyre kritikusabbak a piaci szereplők tisztességével szemben.
