Minden korábbinál súlyosabb környezeti terhet ró a Földre a mesterséges intelligencia hátterét biztosító adatközponti infrastruktúra. Egy friss elemzés szerint a mesterséges intelligencia terjedéséből származó elektronikus hulladék mennyiségét messze alábecsülték a korábbi kutatások. A számítások alapján 2050-ig akár 23 millió darab 40 lábas szállítókonténert is megtölthet a kidobott berendezések tömege, ami egymás mögé állítva hatszor érné körbe a Földet a egyenlítő mentén.
A megdöbbentő számok mögött egy módszertani szemléletváltás áll. A korábbi felmérések túlnyomórészt csak a nagy teljesítményű szerverekre és a grafikus gyorsítókra (GPU-kra) fókuszáltak. A valóságban azonban az adatközponti infrastruktúra elektromekanikai berendezéseinek 87 százalékát nem a chipek, hanem az azokat kiszolgáló rendszerek teszik ki: hűtőberendezések, áramelosztók, szünetmentes tápegységek, transzformátorok és hálózati eszközök.
A hűtéstől az áramellátásig minden cserére szorul
A mesterséges intelligencia modellek tanítása és üzemeltetése folyamatos, 24 órás leterheltséget jelent a hardvereknek. Az extrém hőtermelés miatt a hűtőrendszerek és az energiaellátó hálózat elemei jelentős elhasználódásnak vannak kitéve, így a szerverekkel együtt ezeket is menetrendszerűen cserélni kell. Egyetlen gigawattnyi adatközponti kapacitás kiépítése és fenntartása körülbelül 70 ezer tonna elektronikus hulladékot termel az élettartama során.
Az előrejelzések szerint a globális adatközponti kapacitás az évtized végére meghaladhatja a 200 gigawattot. Ez azt jelenti, hogy 2025 és 2050 között a mesterséges intelligenciához köthető e-hulladék mennyisége elérheti a 395–617 millió tonnát. Évente átlagosan 8,6–13,1 millió tonna leszerelt berendezés keletkezik majd, ami negyvenszerese-hatvanszorosa a korábban becsült értékeknek.
Mérgező anyagok és elmaradó újrahasznosítás
A felhalmozódó elektronikai hulladék súlyos környezeti és egészségügyi kockázatot hordoz. A kiszelektált alkatrészek és berendezések ólmot, higanyt, kadmiumot, krómot, valamint lebomlani nem tudó vegyi anyagokat tartalmaznak. Emellett jelentős mennyiségű értékes fém – köztük réz, arany, ezüst és platina – is a szemétbe kerül, amelyek kinyerése és tisztítása gazdaságilag és technológiailag is komoly kihívást jelent.
A globális újrahasznosítási kapacitások jelenleg messze elmaradnak a keletkező hulladék mennyiségétől. A világon megtermelt elektronikus hulladéknak mindössze alig több mint egyötödét gyűjtik össze és dolgozzák fel szakszerűen. A fennmaradó rész jelentős hányada illegális lerakókba vagy fejlődő országokba kerül, ahol a talajba és a rétegvizekbe szivárgó mérgező anyagok közvetlenül veszélyeztetik a helyi közösségeket.
Másodlagos hatások a lakossági piacon
A felmérés egy másik aggasztó jelenségre is rávilágít, amelyet a mesterséges intelligencia által kiváltott hulladékterjedésnek neveznek. A technológia gyors fejlődése nemcsak az adatközpontokat kényszeríti folyamatos korszerűsítésre, hanem a távközlési hálózatokat és a lakossági eszközöket is. A felhasználók a generatív funkciók kihasználása érdekében lényegesen gyakrabban cserélik le okostelefonjaikat és számítógépeiket, ami tovább duzzasztja a hulladékáradatot.
A szakértők szerint sürgős szemléletváltásra van szükség az informatikai szektorban. A puszta újrahasznosítás helyett a berendezések élettartamának meghosszabbítására, a moduláris tervezésre, a felújításra és az alkatrészek újrafelhasználására kellene helyezni a hangsúlyt, mielőtt a digitális infrastruktúra maga alá temeti a környezetet.
