Saját készítésű, megszenesedett papiruszmodellekkel tesztelik a kutatók a herculaneumi tekercsek kiolvasására szolgáló új módszert. A laboratóriumi kísérletek során kiderült, hogy akár egy hordozható XRF-szkenner is elegendő ahhoz, hogy a szakemberek kiválasszák a részletesebb elemzésre leginkább alkalmas példányokat.
A Vezúv időszámításunk szerint 79-es kitörése során megperzselt herculaneumi tekercsek fizikai szétnyitása évszázadokon át szinte lehetetlen feladatnak bizonyult, mivel az összetapadt papiruszrétegek a legkisebb érintésre is porrá hullottak. A modern számítógépes tomográfia és a gépi tanulási algoritmusok az utóbbi években áttörést hoztak, de a virtuális kigöngyölítés és a tintamaradványok azonosítása továbbra is rendkívül idő- és erőforrás-igényes folyamat. A kutatók ezért olyan előzetes szűrési eljárást kerestek, amellyel még a drága szinkrotronos vizsgálatok előtt megállapítható, mely leletek rejtenek jól olvasható írást.
Laboratóriumi papiruszok és az ólomtartalmú tinta
Annak érdekében, hogy ne a pótolhatatlan eredeti műtárgyakat tegyék ki a kísérletezés kockázatának, a tudósok saját modelltekercseket hoztak létre modern egyiptomi papirusz, valamint korhű szénalapú tinta felhasználásával. A kísérlet kulcseleme az volt, hogy a tinta egy részét oldható ólomsóval egészítették ki, majd a kész papiruszokat ellenőrzött körülmények között szenesítették el, pontosan imitálva a herculaneumi tekercsek állapotát.
A tomográfiás mérések egyértelműen megmutatták, hogy a tintában jelen lévő ólom kontrasztanyagként működik a röntgenfénnyel szemben. Az ólom jelenléte nagyságrendekkel megnöveli annak valószínűségét, hogy a számítógépes algoritmusok sikeresen rekonstruálják a papiruszra írt szöveget, míg a tiszta széntinta észlelése lényegesen nagyobb kihívást jelent.
Hordozható röntgenfluoreszcencia a helyszíni szűréshez
A kutatás egyik legpraktikusabb eredménye, hogy a szenesedett papirusz ólomtartalma egy kézi röntgenfluoreszcenciás (XRF) eszközzel is kimutatható. Ez a hordozható berendezés anélkül képes megállapítani a fém jelenlétét a tekercsek külső rétegeiben, hogy a leletet el kellene mozdítani a tárolási helyéről vagy károsodásnak lenne kitéve.
A módszer segítségével a múzeumi gyűjteményekben őrzött, még kiolvasatlan herculaneumi tekercsek gyorsan rangsorolhatók. A szkenner által jelzett, ólomtartalmú tintával írt darabok kiemelt prioritást kaphatnak a nagy felbontású 3D-s röntgenszkennelések és a gépi elemzések során, így a kutatócsoportok a legígéretesebb ókori szövegek feltárására összpontosíthatják anyagi és technikai erőforrásaikat.
