Emberi agysejteket ültettek genetikailag módosított egerek agyába amerikai kutatók. A kísérlet során a rágcsálók szervezetében olyan mesterséges környezetet alakítottak ki, amelyben a laboratóriumban növesztett szövetek fejlődésnek indulhattak. Az eredmények alapján a beültetett szövetek képesek voltak hálózatot alkotni a gazdaállat idegrendszerével.
Új módszer az agyi betegségek modellezésére
A neurológiai és pszichiátriai kórképek, mint a skizofrénia, az epilepszia vagy a korai fejlődési rendellenességek vizsgálata komoly akadályokba ütközik az élő emberi agyszövet megközelíthetetlensége miatt. A hagyományos laboratóriumi sejtkultúrák és háromdimenziós szervszerű képződmények nem biztosítanak olyan komplex környezetet, mint egy működő szervezet. Ezt a problémát igyekeztek áthidalni a szakemberek az új eljárással.
A kutatók olyan egereket hoztak létre, amelyekből hiányzott az agykéreg jelentős része. Ez a beavatkozás biztosított elegendő helyet és erőforrást a beültetett emberi eredetű szövetek számára. A beültetést követő hónapokban a humán sejtek növekedni kezdtek, vérereket növesztettek, és elektromosan aktívvá váltak. A mérések szerint az idegsejtek nyúlványai egészen a gerincvelőig lefutottak, integrálódva a rágcsáló idegrendszerébe.
Korlátok és funkcionális teljesítmény
Bár a beültetett sejtek sikeresen összekapcsolódtak a gazdaszervezettel, az így létrejött struktúra nem teljesen egyezik meg a természetes agykéreggel. Az emberi agyra jellemző réteges szerkezet nem alakult ki hiánytalanul, mivel az idegsejtek a mesterséges közegben nem tudták felvenni a megszokott térbeli elrendeződést. Ennek következtében az egerek szellemi és mozgási képességei csupán csekély javulást mutattak ahhoz képest, mint amikor a kérgi struktúra teljesen hiányzott.
A megfigyelt eltérések ugyanakkor kiemelten hasznosak a tudósok számára. Mivel az emberi sejtek lassabban fejlődnek a rágcsálókénál, a modell pontosabban tükrözi az emberi agyfejlődés időbeli lefolyását és az oxigénhiányos állapotok hatásait. Ez az eljárás a jövőben hatékonyabb tesztkörnyezetet biztosíthat a legkülönbözőbb gyógyszerek és terápiás eljárások kifejlesztéséhez.
