Hatalmas adatközpont-komplexumok nőnek ki a földből Kína elmaradottabb, hegyvidéki tartományaiban.
Peking központi stratégiája alapján a kínai technológiai óriások, köztük a Huawei és a Tencent, tömegesen építenek mesterségesintelligencia-infrastruktúrát a keleti tengerparti nagyvárosoktól távol eső vidékeken. A „Keleti adatok, nyugati számítás” névre keresztelt nemzeti program célja, hogy az ország keleti gazdasági csomópontjaiban keletkező óriási adatmennyiség feldolgozását átirányítsa a bőséges energiatartalékokkal és olcsóbb földterületekkel rendelkező nyugati tartományokba, például Guizhouba vagy Belső-Mongóliába.
Az ázsiai nagyhatalom vezetése szerint a számítási kapacitás az MI-korszakban közvetlenül meghatározza az ország gazdasági és technológiai versenyképességét. Ezért a kínai kormány nem bízza kizárólag a piaci folyamatokra a digitális infrastruktúra kiépítését, hanem szigorúan összehangolt területfejlesztési és energiagazdálkodási terv alapján alakítja át az ország számítástechnikai hálózatát.
A megújuló energiatöbblet csapdájából a digitális hálózat alapköve
A mesterséges intelligencia modellek tanítása és üzemeltetése rendkívül energiaigényes folyamat, amely komoly terhelést ró az elektromos hálózatokra. Kína nyugati és délnyugati tartományaiban az elmúlt években hatalmas kapacitású víz-, szél- és naperőműveket helyeztek üzembe. Ezekben a régiókban a helyi ipari kereslet hiánya miatt rendszeresen energiafelesleg keletkezik, amelyet a távvezetékek átviteli korlátai miatt korábban nem tudtak teljes mértékben elszállítani a keleti tengerparti iparvidékekre.
Az MI-adatközpontok helyszínének kijelölése közvetlen választ ad erre az energetikai és logisztikai problémára. Ahelyett, hogy a megtermelt villamos energiát utaztatnák több ezer kilométeren keresztül, az adatokat továbbítják az áramtermelés közvetlen közelébe. Guizhou tartomány hegyvidéki, hűvösebb klímája ráadásul természetes hűtést biztosít a szerverparkok számára, ami lényegesen csökkenti a létesítmények üzemeltetéséhez szükséges energiafogyasztást és a hűtési költségeket.
A megfizethető áramárak és a helyi önkormányzatok által biztosított adókedvezmények rendkívül vonzóvá teszik a helyszínt a nagyvállalatok számára. A Huawei például Guizhou tartományban építette fel egyik legkiterjedtebb adatközpont-komplexumát, amely külső megjelenésében egy európai kisvárost idéz óratoronnyal és íves hidakkal, miközben a mélyén több ezer nagyteljesítményű szerver működik folyamatosan.
Nyugati feszültségek és kínai megközelítés a hálózati terhelésben
A kínai megközelítés éles ellentétben áll a nyugati, különösen az egyesült államokbeli fejlesztési modellel. Az Egyesült Államokban az adatközpontok gyors terjedése sok helyen komoly lakossági ellenállásba ütközik a növekvő villamosenergia-árak és a túlzott vízhasználat miatt. Az USA legnagyobb egybefüggő áramhálózatát üzemeltető PJM Interconnection területén az adatközpontok okozta extra terhelés hatására a hálózati díjak drasztikusan emelkedtek, ami a lakossági fogyasztók számláin is közvetlenül megmutatkozik.
Ezzel szemben Kínában az állam szigorúan szabályozza és támogatja a lakossági, valamint a mezőgazdasági áramárakat. Ennek köszönhetően a helyi lakosoknak nem kell tartaniuk attól, hogy a gigantikus szerverparkok szomszédsága miatt megemelkednének a rezsiköltségeik. Az állami elosztórendszer képes a lakosságot védve közvetlenül a termelés helyén értékesíteni a többletenergiát a technológiai cégeknek.
Emellett a felülről irányított kínai modellben a helyi beruházási engedélyeztetés lényegesen gyorsabb. Míg Nyugaton a helyi lakossági tiltakozások, a szigorú környezetvédelmi hatásvizsgálatok és a bírósági pereskedések évekre lelassíthatnak egy-egy beruházást, Kínában a központi stratégiák megvalósítását a helyi hatóságok kiemelt prioritásként kezelik, minimális bürokratikus akadályt gördítve az építkezések elé.
A helyi gazdaság átalakulása és a bérszakadék kérdése
A korábban elmaradottnak számító Guizhou tartományban az adatközpontok megjelenése látványos infrastrukturális fejlődést hozott a mindennapokban. A korábban nehezen megközelíthető hegyvidéki falvak környékén modern úthálózat kiépítése kezdődött meg, a környékbeli lakosok pedig építkezési, logisztikai és üzemeltetési munkalehetőségekhez jutottak. Sok helyi család számára ez kiküszöbölte annak szükségességét, hogy a távoli keleti nagyvárosokba költözzenek munkahely reményében.
A gazdasági elemzők ugyanakkor felhívják a figyelmet a folyamat korlátaira és az egyenlőtlen fejlődés kockázataira is. A tajvani DSET kutatóintézet elemzése rámutat, hogy bár Guizhou tartomány bruttó hazai terméke (GDP) az elmúlt évtizedben átlagosan évi 7,4 százalékkal nőtt, a helyi lakosság átlagbéreinek növekedése elmaradt az országos átlagtól. Az adatközpontok alapvetően tőkeintenzív beruházások, amelyek hatalmas összegeket emésztenek fel ingatlanokra, infrastruktúrára és hardverekre, de tartósan kevés közvetlen munkahelyet teremtenek a helyszínen.
A magasan fizetett mérnöki, kutatói és szoftverfejlesztői pozíciók többsége továbbra is a keleti tengerparti központokban – Sanghajban, Sencsenben és Pekingben – összpontosul, míg a vidéki tartományok elsősorban a nyers infrastruktúrát és az energiát biztosítják a technológiai boomhoz. Ennek ellenére a kínai vezetés eltökélt a nemzeti adatközpont-hálózat bővítésében, amelyet hosszú távú államkötvényekből és speciális stratégiai alapokból finanszíroznak tovább az elkövetkező években.
Források:
