A betegségek megelőzése a szarvasmarha-telepeken látványosan mérsékelheti az egységnyi tejre jutó metánkibocsátást. Amikor egy tejelő tehén megbetegszik vagy elvetél, a gazdálkodó jóval többet veszít egy elmaradt borjúnál. A vemhesség hónapjai alatt elhasznált takarmány, a felhasznált víz és a földterület mind-mind üvegházhatású gázok kibocsátásával járt, ám a várt tejtermelés és a jövőbeli bevétel teljesen elvész. A haszonállatok egészsége így a globális klímavédelmi törekvések egyik legfontosabb, eddig kiaknázatlan eszközévé léphet elő.
A vetélés és a megbetegedések elpazarolt erőforrásai
Az állattenyésztési szektor a globális emberi eredetű üvegházhatású gázok jelentős hányadáért felelős. Ebben a szarvasmarhatartás kiemelkedő szerepet játszik, hiszen az állatok emésztési folyamatai során nagy mennyiségű metán szabadul fel. Amikor egy tejelő állat szaporodási problémákkal küzd, fertőző betegséget kap el vagy tőgygyulladás alakul ki nála, a termelési hatékonysága hirtelen lecsökken.
Egy elvetélt tehén esetében a terhesség alatt elhasznált erőforrások – a megtermelt és szállított takarmány, az öntözővíz, a használt földterület – mind hiábavalónak bizonyulnak. Az állat a vemhesség alatt folyamatosan bocsát ki gázokat, miközben a folyamat végén nem keletkezik értékesíthető tej és nem születik meg a következő generációt jelentő borjú sem. A gazda kénytelen tovább takarmányozni az állatot anélkül, hogy az ellenértéket termelne. Ez a veszteség megemeli a termelés egységnyi kibocsátási intenzitását, vagyis az egy liter tejre vagy egy kilogramm húsra vetített üvegházhatású gázok mennyiségét.
Emésztési folyamatok és a metánképződés biológiai háttere
A kérődző állatok gyomrában élő mikroorganizmusok az összetett növényi rostok lebontása során metánt termelnek. Ez az úgynevezett enterális fermentáció, amelynek során keletkező gáz döntő részét az állatok kilégzéssel juttatják a légkörbe. A metán rendkívül erős üvegházhatású gáz, amely rövid távon a szén-dioxidnál lényegesen hatékonyabban köti meg a hőt a légkörben.
Az egészséges haszonállatok emésztése lényegesen hatékonyabb. Ha egy állat immunrendszere erős, nem küzd rejtett gyulladásokkal és kiegyensúlyozott takarmányt kap, több tejet és húst képes termelni ugyanannyi vagy csak kismértékben több takarmány elfogyasztásával. Bár a tehén napi abszolút metánkibocsátása nem szűnik meg, az egységnyi termékre jutó kibocsátás jelentősen mérséklődik. A termelési hatékonyság javulásával ugyanaz a tejmennyiség kevesebb egyed tartásával is biztosítható, ami közvetlenül csökkenti a teljes ágazat környezeti terhelését.
Nemzetközi kutatások és a Halow projekt szerepe
Nick Wheelhouse, az Edinburgh Napier Egyetem mikrobiológusa és kutatócsoportja a világ különböző állattartási rendszereit vizsgálva megállapította, hogy a betegségek megelőzése javítja a növekedést, a tejelést, a termékenységet és a túlélést. Ugyanakkor a jelenlegi tudományos adatok még nem eléggé egységesek ahhoz, hogy az állategészségügyi intézkedéseket magabiztosan beépíthessék a nemzetközi klímapolitikákba. A kibocsátási modellek jelenleg eltérő feltételezésekre és becslésekre támaszkodnak a közvetlen mérések helyett.
E hiányosság pótlására jött létre a Halow elnevezésű nemzetközi kutatási kezdeményezés. A projekt a Global Methane Hub és a Global Research Alliance támogatásával vizsgálja, hogy a különböző egészségügyi beavatkozások milyen mértékben és milyen költségek mellett hoznak valós klímavédelmi előnyöket. A kutatók különbséget tesznek az egységnyi élelmiszerre jutó kibocsátás-csökkenés és az abszolút kibocsátáscsökkentés között, feltárva a fejlődő és fejlett országok eltérő lehetőségeit.
Gyakorlati lépések a betegségek megelőzésére a gazdaságokban
A haszonállatok egészsége és a fenntartható gazdálkodás szorosan összefügg a modern mezőgazdaságban. A fertőző betegségek, miként a bovin vírusos hasmenés vagy a tőgygyulladás visszaszorítása nem csupán állatjóléti kérdés, hanem komoly gazdasági és környezetvédelmi érdek is. A megfelelő biobiztonsági intézkedések, a vakcinázási programok, a korai vemhességi diagnosztika és a precíziós takarmányozás egyaránt hozzájárulnak a veszteségek minimalizálásához.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) és a Nemzetközi Állattenyésztési Kutatóintézet (ILRI) mérései szerint a szaporodási veszteségek és a borjúelhullások felezése akár több százalékkal csökkentheti a tejtermelés kibocsátási intenzitását. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező régiókban a pontos adatgyűjtés és a digitális állat-egészségügyi monitoring teszi lehetővé a gazdálkodók számára, hogy időben közbelépjenek, mielőtt egy rejtett betegség lerontaná az állomány hatékonyságát.
