Különleges évfordulót ünnepel a nemzetközi űrkutatási közösség, hiszen pontosan ötven évvel ezelőtt írt történelmet az emberiség a szomszédos égitest felszínén. Az amerikai űrhivatal 1976. július 20-án hajtotta végre az első olyan sikeres landolást, amely során egy működőképes űreszköz elérte a Vörös Bolygó felszínét, és megkezdte az adatok közvetítését a földi irányítás számára.
A Chryse Planitia úttörője
A NASA legendás programja keretében indított Viking-1 1976 nyarán zökkenőmentesen ért földet a Chryse Planitia nevű síkságon, alig néhány perccel a landolás után pedig már továbbította is az első panorámafelvételt a köves, kietlen martian tájról. Az ikonikus misszió nem csupán mérnöki bravúr volt: ez a küldetés fektette le a modern bolygókutatás és a külső égitestek életfeltételeit vizsgáló asztrobiológia tudományos alapjait.
Bár a szovjet Mars-3 szonda 1971-ben technikailag megelőzte az amerikaiakat a puha landolással, a szovjet egység alig 110 másodpercnyi működés után végleg elnémult, és mindössze egy értékelhetetlen, részleges képet tudott visszaküldeni. Ezzel szemben a Viking-1, valamint hat héttel később érkező ikertestvére, a Viking-2 évekig gyűjtötte a felbecsülhetetlen értékű adatokat.
Életjelek vagy mérési hibák?
A jubileum alkalmából a NASA Ames Kutatóközpontjában rendezett konferencián és a szaklapok hasábjain ismét fellángolt az évtizedek óta húzódó tudományos vita: elképzelhető, hogy a szonda már 1976-ban megtalálta a marsi élet nyomait, csak a kutatók félreértelmezték az eredményeket?
Az űreszközök fedélzetén elhelyezett négy biológiai kísérlet közül kettő olyan anyagcsere-folyamatokat regisztrált a marsi talajmintákban, amelyek kifejezetten konzisztensek voltak élő mikroorganizmusok jelenlétével. A projekt akkori vezetői azonban a pozitív jelzések ellenére nem merték kijelenteni a felfedezést. Ennek oka az volt, hogy a gázkromatográf-tömegspektrométer (GC-MS) nem mutatott ki szerves molekulákat a mintákban, így az eredményeket végül élettelen, tisztán kémiai reakcióknak tulajdonították.
A fordulat 2008-ban következett be, amikor a Phoenix szonda perklorát sókat fedezett fel a marsi talajban. Kiderült, hogy ezek a vegyületek a Viking-1 hevítéses vizsgálati módszere során megsemmisíthették pontosan azokat a szerves anyagokat, amelyeket a műszerek kerestek. Számos kutató – köztük a kísérleteket tervező Gilbert Levin – emiatt ma is úgy véli, hogy a hetvenes években tévesen zárták le a kérdést, és a NASA akaratlanul megsemmisítette az első közvetlen bizonyítékokat.
| Küldetés adatai | Viking-1 részletek |
|---|---|
| Landolás időpontja | 1976. július 20. |
| Landolási helyszín | Chryse Planitia (Mars) |
| A program összköltsége | 1,06 milliárd USD |
| Felszíni fotók száma | Körülbelül 4500 felvétel |
A jövő expedícióinak alapköve
Az akkori viták és a technológiai korlátok ellenére a fél évszázaddal ezelőtti misszió sikere határozza meg a jelenlegi űrkutatási stratégiákat is. A jelenleg is aktív Perseverance rover mintavételi eljárásai és a tervezett mintavisszahozatali programok mind a Viking-1 által felvetett kérdések megválaszolására épülnek.
A szakértők egyetértenek abban, hogy a Mars bolygó kolonizációja vagy az emberes küldetések elindítása előtt végérvényesen tisztázni kell a felszíni mikroorganizmusok kérdését. Ez nemcsak a bolygóvédelmi előírások miatt kritikus, hanem a leendő űrhajósok biztonsága érdekében is, így az 50 évvel ezelőtti adatsorok újraértékelése most fontosabb, mint valaha.
