Viharos óceáni megpróbáltatások után sikeresen megérkezett az ausztráliai Karácsony-sziget partjaihoz a SpaceX óriásrakétájának legfelső fokozata. A július végén vízbe csapódott Starship 52 méteres törzse meglepő módon egyben maradt, amivel teljesen átírta a mentőcsapat eredeti forgatókönyvét.
A rakétafokozatok óceáni landolása a legtöbb teszt során pusztító robbanással és az alkatrészek megsemmisülésével végződik. A Ship 40 kódjelű jármű viszont felülírta a várakozásokat: a szabályozott vízi tisztelgés után nem süllyedt el, lehetőséget teremtve a magánűrvállalat történetének első sikeres óceáni rakétamentésére.
Három hétig küzdöttek a tomboló Indiai-óceánon
A 2026. július 24-én útnak indított Flight 13 tesztrepülés célja a Starship V3 változatának finomhangolása volt. A texasi Starbase kilövőállásról induló egység sikeresen teljesítette a szuborbitális pályára állást, elengedte a tesztrakományként szállított Starlink műholdakat, majd végrehajtotta az atmoszférába történő visszatérést. Bár az előzetes számítások szerint a vízzel való ütközésnek szét kellett volna rombolnia a fémszerkezetet, a rozsdamentes acélból készült törzs ellenállónak bizonyult az Indiai-óceán déli részén.
A vízfelszínen lebegő, 52 méter magas szerkezet elvontatása rendkívüli technikai kihívást jelentett a kiérkező SpaceX mentőcsapat számára. Az augusztus elején tomboló viharok és a hullámzás miatt Elon Musk augusztus 7-én még úgy fogalmazott, hogy csekély az esély a jármű megmentésére. A vontatóhajók személyzete azonban 24 napos megfeszített munkával, több száz tengeri mérföldön keresztül navigálta a nehéz acéltestet, míg végül elérték a Karácsony-sziget által biztosított védett vizeket.
A helyi lakosok és a szigetre érkező turisták nem mindennapi látványnak lehetek tanúi, amikor a partok közelében feltűnt a két vontatóhajó által kísért, sötét hővédő csempékkel borított rakétatest. Az ausztrál hatóságokkal egyeztetve a mentőflotta körül 500 méteres biztonsági zónát jelöltek ki a tengeri hajózás védelmében.
Ép hővédő pajzs és felbecsülhetetlen értékű adatok
A sziget melletti csendesebb vizekben a SpaceX mérnökei azonnal megkezdték a struktúra részletes vizsgálatát. A megfigyelések szerint a rakéta törzséről több helyen leváltak a fekete kerámiacsempék, és a sós víz jelenléte is terhelést rótt a szerkezetre. Ennek ellenére a gépészeti egységek és a Raptor hajtóművek külső állapota meglepően jó képet mutat ahhoz képest, hogy a jármű hetven kilométeres magasságból, szuperszonikus sebességgel érkezett a légkörbe.
A visszaszerzett elem felbecsülhetetlen mérnöki értéket képvisel a fejlesztőcsapat számára. Az űripari tervezés során a szimulációk nem képesek minden fizikai hatást modellezni, így a ténylegesen űrben járt és visszatért szerkezet alapos elemzése pontos válaszokat adhat a hőpajzs teljesítményére, a hidraulikai rendszerek strapabírására és az acélötvözet szerkezeti fáradására. A sós víz okozta korrózió ellenére az összegyűjtött adatok közvetlenül beépülnek a gyártósoron készülő újabb prototípusokba.
A Karácsony-szigeten elérhető kikötői infrastruktúra nem rendelkezik olyan nagy teherbírású darukkal, amelyek képesek lennének a hatalmas test kiemelésére. Ezért a technikusoknak a vízen kell elvégezniük a legkritikusabb elemzéseket, mielőtt döntés születik arról, hogy a rakétát fedélzeti szállítással vagy további tengeri vontatással juttatják-e vissza a texasi fejlesztőközpontba.
A következő tesztrepülés már a landolótornyot célozza meg
A Ship 40 megmentése alapjaiban támasztja alá a magánvállalat elgondolását a teljes és gyors újrahasznosíthatóságról. A Starship rendszere az emberiség eddigi leghordozóképesebb rakétája, amely kiemelt szerepet kap a NASA Artemis-programjában is. Az amerikai űrügynökség szerződése értelmében a V3 változatú Starship tölti majd be a holdi leszállóegység szerepét a tervezett űrhajós missziók során, amihez elengedhetetlen a mechanikai megbízhatóság igazolása.
A mostani sikeres mentőakcióval párhuzamosan a SpaceX már a Flight 14 előkészítésén dolgozik. A következő, Ship 41 jelzésű egységgel a vállalat azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a fokozatot visszahozza a szárazföldre, és a Starbase-en található Mechazilla indítótorony karjaival kapja el a levegőben. Ha ez a művelet a tervek szerint sikerül, a cég lecsökkentheti a két indítás között eltelt időt és a küldetések költségét.
A tengeri mentés emellett igazolta a mentőcsapatok rugalmasságát és a rendkívüli körülmények közötti helytállást. A Karácsony-sziget partjainál zajló vizsgálatok lezárultával a megszerzett tapasztalatok közvetlenül hozzájárulnak ahhoz, hogy a Starship a közelebbi jövőben ne csak az óceánban landoljon, hanem biztonságosan visszatérjen az indítóállásra.
Források:
