Rendkívül jó állapotban megőrződött borostyánkő fogságában találták meg a kutatók a szentjánosbogarak 100 millió éves, kréta kori rokonát. A mianmari borostyánban rögzült hím bogár potrohán épségben maradt meg a fénykibocsátó szerv. A lelet közvetlen bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a biolumineszcencia már a mezozoikumban is működő evolúciós stratégia volt. A felfedezés kitölti a hiányzó láncszemet a lágy testű és a kemény páncélú bogárcsaládok között.
Védekezésből fejlődött ki a sötétben világító udvarlás
A University of Bristol, a Kínai Tudományos Akadémia és a Palacký Egyetem nemzetközi kutatócsoportja a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban publikálta az eredményeket. A leírt Cretophengodes azari nevű faj számára a tudósok egy teljesen új családot hoztak létre Cretophengodidae néven. A rendszertani átszervezést az indokolta, hogy a rovar olyan anatómiai jegyek egyedi kombinációját hordozza, amely egyetlen ma élő vonalban sem található meg ebben a formában.
A kutatók feltételezése szerint a fénytermelés eredetileg a sérülékeny lárvák védelmét szolgálta, figyelmeztetve a ragadozókat a toxikus vagy kellemetlen ízű jelenlétre. A kréta időszakra ez a képesség átkerült a kifejlett egyedekbe is, ahol a védekezés mellett már a párválasztási kommunikációban és az egyedek közötti jelzésadásban is szerepet kapott. A fényjelzések terjedése egybeestek a kréta kori ragadozócsoportok, például a korai madarak és kétéltűek intenzív adaptív sugárzásával.
A hiányzó láncszem anatómiai áttörése
A biolumineszcens bogarak – beleértve a szentjánosbogarakat, kattintóbogarakat és világítóbogarakat – a több mint 24 ezer fajt számláló Elateroidea öregcsaládba tartoznak. Mivel a csoport legtöbb tagja lágy testű és apró méretű, fosszilis maradványaik kifejezetten ritkák. A 100 millió éves borostyánlelet éppen ezért kulcsfontosságú: átmeneti formát képez a mai Phengodidae és Rhagophthalmidae családok, valamint a keményebb páncélzatú elateroidák között.
| Jellemző | Kréta kori fosszília (Cretophengodes azari) | Mai szentjánosbogár-félék |
|---|---|---|
| Kora | kb. 99–100 millió év | Jelenkor |
| Fénykibocsátó szerv elhelyezkedése | Potrohon (épségben fennmaradt) | Potrohon (fajfüggő szegmentáció) |
| Biolumineszcencia fő funkciója | Védekezés ragadozók ellen, korai párkeresés | Párválasztás, fajspecifikus kommunikáció |
| Testfelépítés jellege | Átmeneti forma (kemény és lágy struktúrák) | Eltérő (főként lágy testű formák) |
A kutatás rávilágít arra, hogy a szárazföldi biolumineszcencia evolúciója sokkal összetettebb és régebbi gyökerekre nyúlik vissza, mint azt korábban a hiányos leletanyag alapján feltételezték. A borostyánfosszília révén a tudósok pontosabb képet kaptak arról a folyamatról, miként vált a világítás az rovarok egyik legkifinomultabb túlélési eszközévé.
