A Mars éghajlati átalakulásának egyik legnagyobb rejtélyéhez ért a Curiosity rover a Mount Sharp lejtőin.
A NASA marsjárója több mint 13 éve rója a kilométereket a Gale-kráter közepén magasodó Mount Sharp lejtőin. A helyszín nem véletlenül a küldetés fő célpontja: a hegy rétegei úgy őrzik a vörös bolygó múltját, mint egy geológiai történelemkönyv lapjai. A legfrissebb műszeres mérések és felvételek alapján a hatkerekű laboratórium most egy olyan ponthoz érkezett, ahol a „könyvből” kirakóként hiányzik több oldal. A kutatók egy regionális méretű geológiai hézagot, úgynevezett eróziós szuperfelületet találtak.
Szél és víz törölte el a vörös bolygó múltját
A szuperfelületek olyan geológiai képződmények, ahol a korábban lerakódott üledékrétegeket a szél vagy a víz nagymértékben elerosionálta, mielőtt újabb rétegek rakódtak volna rájuk. A Curiosity által a 4963. marsi napon (Sol 4963) készített navigációs kamerás felvételeken tisztán látszik, ahogy sötétebb kőzetrétegek ülnek közvetlenül a világosabb árnyalatú sziklák tetején. Ez a hirtelen váltás jelzi az eróziós határt. A geológusok hónapok óta követték ezt a sávot az keringőegységek mérései és a távoli hegyoldalak fotói alapján, ám a rover most végre karnyújtásnyi közelségbe került hozzá.
A felfedezés azért kulcsfontosságú, mert a Mount Sharp alsóbb rétegeiben még az egykori tavak és folyók üledékeit vizsgálta a szerkezet, míg a magasabb területeken a kiszáradó, szeles Mars homokdűnéinek megkövesedett maradványai dominálnak. Az eróziós szuperfelület pontosan azt az időszakot jelöli ki, amikor a nedves éghajlatot felváltotta a száraz, sivatagi éra.
Mikroszkópos vizsgálatok és lézeres elemzés a helyszínen
A NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL) mérnökei és tudósai intenzív vizsgálati programot állítottak össze a következő napokra. A Curiosity a robotkarjára szerelt Alpha Particle X-ray Spectrometer (APXS) és a MAHLI kamerák segítségével milliméteres pontossággal elemzi a sziklák kémiai összetételét és felületi szerkezetét. A ChemCam lézeres egysége eközben a távolabbi kibúvásokat célozza meg, hogy képet kapjon a rétegek kiterjedéséről.
| Műszer / Struktúra | Funkció a vizsgálatban | Célpont / Megfigyelés |
|---|---|---|
| Navcam / Mastcam | Nagy felbontású kontextusfotók és mozaikok | A sötét és világos rétegek találkozási vonala |
| ChemCam lézer | Távolsági kőzetösszetétel-elemzés | A szuperfelület feletti és alatti rétegek |
| Eróziós szuperfelület | Geológiai időkimaradás (unconformity) | A nedves és száraz korszak közötti határvonal |
Sajátos tájképek kísérik az emelkedőt
A mostani megálló nem az egyetlen meglepetés volt a rover útvonalán. Nemrégiben a „Valle Grande” névre keresztelt völgyben a Curiosity egy több kilométeren át húzódó, lépesmézszerűen töredezett kőzetmezőt fotózott le. A szabályos, sokszögletű repedések a kiszáradó iszap összehúzódásával vagy a hőmérséklet ingadozása miatti tágulással keletkezhettek. Ez is azt igazolja, hogy a nedves és sivatagi időszakok között a víz többször is megjelent, majd eltűnt a területen.
A Curiosity a tervek szerint a mérések befejezése után áthalad a szuperfelületen, és folytatja az emelkedést a Mount Sharp még fiatalabb, felsőbb rétegei felé. A küldetés következő szakasza választ adhat arra, hogy pontosan mennyi ideig tartott a Mars lakhatóbb korszakának lezárulása.
