Egymással párhuzamosan sújtó aszályhullámok dönthetik drámai drágulási spirálba a globális búzapiacot a következő évtizedekben. Egy friss nemzetközi kutatás szerint a klímaváltozás okozta területi vízhiány akár megháromszorozhatja a búza árát, amennyiben a világ kulcsfontosságú gabonatermő vidékei egyidőben szembesülnek csapadékhiánnyal.
Az Earth’s Future című tudományos folyóiratban megjelent elemzés arra mutat rá, hogy a kenyér, a tészták és a különféle reggeli gabonapelyhek ára közvetlen összeköttetésben áll a kontinenseken átívelő időjárási szélsőségekkel. Amikor Észak-Amerika, Európa és Ázsia nagy búzatermelő körzetei egyszerre küzdenek vízhiánnyal, a piaci kínálat szűkülése az egész bolygón végigsöpör. A fogyasztók így nem csupán a mezőgazdasági statisztikákban, hanem a szupermarketek polcain és a helyi pékségek árcéduláin is azonnal megérzik a felmelegedés gazdasági hatásait.
A vízhiányos régiók egyidejű krízise hajtja fel az árakat
A kutatócsoport meteorológiai adatokat, termőterületi térképeket és a nemzetközi árupiaci árak alakulását vetette össze, hogy feltárja az aszályok globális búzaárakra gyakorolt hatását. Az eredmények rávilágítottak arra, hogy a súlyos vízhiány mértéke önmagában körülbelül 74 százalékban magyarázza a búza nemzetközi árának éves ingadozásait a 2000 és 2021 közötti időszakban.
Jørgen E. Olesen professzor, az Aarhusi Egyetem Agroökológiai Tanszékének vezetője és a tanulmány társszerzője hangsúlyozta, hogy a vizsgálat újdonsága a nemzetközi összefüggések számszerűsítésében rejlik. Korábban is ismert volt, hogy a hőség rontja a terméshozamot, azonban most sikerült közvetlen kapcsolatot kimutatni a több régiót egyidejűleg érintő szárazság és a fogyasztók által fizetett élelmiszerárak között.
A szakemberek létrehoztak egy új mutatót, az úgynevezett súlyos vízhiány indikátort. Ez a mutató azt méri, hogy a globális termőterületek mekkora hányadát sújtja csapadékhiány azokban a kritikus hónapokban, amikor a növények a legérzékenyebbek a vízhiányra. Az elemzés nem a helyi szárazságokra összpontosít, hanem azokra a halmozott aszályos eseményekre, amelyek több nagy mezőgazdasági régiót érintenek szimultán vagy egymást gyorsan követve.
A fogyasztói kosárig gyűrűző élelmiszeripari láncreakció
A búza központi szerepet tölt be az emberiség élelmezésében, hiszen a globálisan elfogyasztott kalóriák mintegy ötödét ez a növény biztosítja. A világ búzatermelésének több mint felét mindössze tíz fő régió adja. Amennyiben ezek közül egyetlen körzetben esik vissza a termés, a globális kereskedelem még képes átcsoportosítani a meglévő tartalékokat. Ha viszont két vagy több meghatározó exportőr országban egyidejűleg lép fel súlyos szárazság, a kínálati hiányt nem lehet helyettesíteni.
A szimulációk alapján 3 Celsius-fokos globális felmelegedési forgatókönyv esetén a búza tonnánkénti ára megközelítheti a 364 dollárt, ami az inflációval kiigazított 2010-es piaci árszint közel háromszorosát jelenti. Az áremelkedés nem áll meg a gabonatőzsdéken, hanem továbblép a feldolgozóiparba. A malmok megnövekedett alapanyagköltségei áthárulnak a sütőiparra, ami végső soron a tésztafélék, a pékáruk és az állattartáshoz használt takarmányok drágulását eredményezi.
Klímapolitikai kihívások és alkalmazkodási kényszer a mezőgazdaságban
Az éghajlati modellek előrejelzései szerint a felmelegedő légkörben a csapadékeloszlás egyenetlenebbé válik, és a tartós hőségperiódusok sűrűsödnek. Még a párizsi klímavédelmi célkitűzések teljesülése esetén is megduplázódhat a kontinenseken átívelő, egyidejű vízhiány előfordulásának valószínűsége a következő évtizedekben. Ha a kibocsátáscsökkentési törekvések elmaradnak a kívánt mértéktől, a szimultán terméskimaradások kockázata ugrásszerűen megnő.
A mezőgazdasági szektornak emiatt gyökeres alkalmazkodási stratégiákra van szüksége a hosszú távú élelmezésbiztonság fenntartásához. A szakértők szerint kiemelten fontossá válik a szárazságtűrőbb búzafajták nemesítése, a talajnedvességet megőrző művelési technológiák elterjesztése, valamint a hatékonyabb öntözési infrastruktúra kiépítése. Ugyancsak nélkülözhetetlen a nemzetközi gabonatartalékok rugalmasabb kezelése és az előrejelző rendszerek fejlesztése, hogy a piacok felkészültebben reagálhassanak a globális éghajlati sokkokra.
