Bájos fekete-fehér világával és pihentető hangulatával tér vissza a TOEM 2, de a kihívás elmarad. A TOEM 2 a fényképezésre épülő kalandozás receptjét viszi tovább, ahol a játékosok ismét egy kamerával a kézben indulnak útnak. A történet központi célja eljutni a forgó nyírfák virágzásához, az utazáshoz szükséges buszjegyeket pedig a különböző városokban teljesített feladatokért járó pecsétekkel lehet megszerezni. A helyiek kérései a megszokott módon humorosak és kedvesek: az elszökött kertitörpék felkutatásától kezdve a kreatív növénytartók dokumentálásáig számtalan apró epizód színesíti a bejárható területeket.
Új mozgásformák és multifunkciós kamerák
A TOEM 2 több ponton is finomított az első rész alapjain. A pályák jelentős függőleges dimenziót kaptak, így a karakter immár képes ugrani és mászni, ami új szempontokat visz a fotózásba és a rejtett tárgyak felkutatásába. Ezenfelül a fényképezőgép is bővült: különféle kiegészítő eszközökkel, például kalapáccsal vagy csavarhúzó funkcióval egészült ki a felszerelés. A játékmenet azonban a sokszínűbb eszközpark ellenére is túlságosan automatikussá és engedékennyé vált.
Könnyed barangolás a mélyebb fejtörők helyett
Bár az új mechanikák papíron változatosabbá teszik a küldetéseket, a gyakorlatban a feladványok ritkán követelnek meg valódi gondolkodást. Az első epizód finom megfigyelést igénylő feladatait felváltották a jóval nyilvánvalóbb megoldások, ami miatt a négy-öt órás végigjátszás szinte érdemi akadályok nélkül pörög le. A hangulatos zene és a gondosan megtervezett fekete-fehér látványvilág továbbra is remek kikapcsolódást nyújt, ám a klasszikus kalandjátékos kihívások kedvelői számára a végeredmény kissé hiányos érzetet hagyhat maga után.
A TOEM 2 elsősorban a pihentető, stresszmentes élményekre vágyóknak kínál szórakozást, még ha a feladványok logikája ezúttal kevesebb teret is hagy a kreatív felfedezésnek.
