1986 elején a személyi számítógépek piaca válaszút elé érkezett. Míg a professzionális felhasználók a méregdrága IBM PC-k és az Apple Macintosh zárt, de kifinomult világa között választhattak, az otthoni felhasználók és a kreatív szakemberek egy olyan gépre vártak, amely egyesíti a nagy teljesítményt a megfizethetőséggel. Az Atari 1040ST megjelenése nem csupán egy újabb modellfrissítés volt a piacon, hanem egy olyan technológiai mérföldkő, amely elsőként törte át a bűvös 1 dollár per kilobájt lélektani határt.
A BYTE magazin 1986. márciusi száma alapján készült elemzésünkben feltárjuk Shiraz Shivji és mérnökcsapata munkájának gyümölcsét, amely egyetlen gépben egyesítette a grafikai munkát, a zeneszerzést és a professzionális adatfeldolgozást.
Hardveres architektúra és a megabájtos áttörés
Az Atari 1040ST szíve a 8 MHz-en ketyegő Motorola 68000-es mikroprocesszor, amely 32 bites belső architektúrával és 24 bites külső címbusszal rendelkezik. Bár a processzor megegyezik az 520ST modellével, a valódi újdonság a memória sűrűségében rejlik. A mérnököknek sikerült 16 darab 256K-bites dinamikus RAM chipet elhelyezniük az alaplapon, így az 1040ST lett az első olyan asztali számítógép, amely alapkiépítésben 1024 KB RAM memóriával rendelkezett.
A gép belső felépítése jelentősen letisztult az elődhöz képest. Az áramellátást már nem egy külső, nehézkes adapter biztosítja, hanem egy beépített tápegység, amely a gép mélységét mindössze 2 hüvelykkel növelte meg. A floppy-meghajtó szintén a házon belülre került, egy 720 KB-os, kétoldalas egység formájában, ami drasztikusan csökkentette az asztali kábelrengeteget.
| Specifikáció | Részletek |
|---|---|
| Processzor | Motorola 68000 @ 8 MHz |
| Memória (RAM) | 1024 KB (1 MB) Dynamic RAM |
| Operációs rendszer | TOS (The Operating System) ROM-ban (192 KB) |
| Grafikai módok | 640×400 (mono), 640×200 (4 szín), 320×200 (16 szín) |
| Beépített meghajtó | 3.5″ Double-sided floppy (720 KB) |
| Hang | 3 csatornás szintetizátor (30 Hz – 125 kHz) |
| Interfészek | MIDI In/Out, RS-232C, Centronics, DMA, ROM cartridge |
A kiegészítő chipek és a jövő ígérete
Shiraz Shivji a BYTE-nak adott interjújában rávilágított egy titokzatos részletre: az alaplapon egy üres foglalat található. Ez a foglalat egy grafikai koprocesszor (BLIT chip) számára készült, amely képes lesz a képernyőműveletek sebességét akár hússzorosára gyorsítani. Bár az 1040ST első szériái még e nélkül kerültek forgalomba, a tervezés során már figyelembe vették a jövőbeli bővíthetőséget.
A „Glue” chip és a „Memory Controller” együttesen kezelik a rendszert. Érdekesség, hogy a memória-vezérlő már most képes lenne 32 darab RAM chip kezelésére, ami elméletben 4 megabájtig teszi bővíthetővé az ST architektúrát, amennyiben az 1 megabites chipek ára a jövőben csökken. Shivji szerint a cél egy moduláris felépítés volt, ahol a blitter és a DMA csatornák tehermentesítik a főprocesszort, így téve lehetővé a sima görgetést és a komplex ablakkezelést a GEM felületen.
A zenei világ titkos fegyvere: MIDI natív támogatással
Az Atari 1040ST egyik legfontosabb megkülönböztető jegye a beépített MIDI (Musical Instrument Digital Interface) portpár. Míg más számítógépekhez drága külső interfészeket kellett vásárolni a hangszerek csatlakoztatásához, az ST ezt alapból kínálta. Az interjúból kiderül, hogy ez egy tudatos stratégiai döntés volt: mivel az „Amy” névre keresztelt, 64 oszcillátoros szuper-hangchip fejlesztése elhúzódott és túl drága lett volna, a mérnökök inkább a MIDI-t választották, hogy a professzionális zenészek számára tegyék vonzóvá a gépet.
A Yamaha hangchip (YM2149) biztosítja az alapvető hangokat, de a valódi erőt a MIDI csatlakozók jelentik, amelyek segítségével az 1040ST a stúdiók központi vezérlőegységévé, szekvenszerévé válhatott. Ez a döntés alapozta meg az Atari évtizedes egyeduralmát a zenei szoftverek piacán.
Operációs rendszer és szoftverkínálat
Az 1040ST egyik legnagyobb előnye az 520ST-vel szemben, hogy a TOS operációs rendszer (beleértve a GEM asztali környezetet) már ROM-ba égetve érkezik. Ez nem csak a betöltési időt csökkenti 37 másodpercről kevesebb mint 6 másodpercre, de jelentős RAM területet is felszabadít a felhasználói programok számára. Míg az 520ST-n a rendszer betöltése után alig maradt hely komolyabb feladatokra, az 1040ST-n a munkaterület meghaladja a 700 KB-ot.
A szoftveres támogatottság rohamosan bővül. A cikk említi a DEGAS festőprogramot, amely teljes mértékben kihasználja a színes monitor képességeit, valamint a professzionális szövegszerkesztőket (Final Word, Mince) és adatbázis-kezelőket (Regent Software termékei). Az Atari Logo és az ST BASIC alapfelszereltség, így a programozni vágyók is azonnal munkához láthatnak.
Piaci pozicionálás és következtetések
Az Atari stratégiája egyértelmű: a Commodore Amiga technikai fölényével szemben (amelynek hangchipjeit Shivji elismeri, de túl bonyolultnak és drágának tartja) az ár/teljesítmény arányt helyezi előtérbe. 999 dollárért egy teljes megabájt memóriát kínálni 1986-ban olyan ajánlat volt, amellyel sem az Apple, sem a Commodore nem tudott versenyezni azonos árkategóriában.
Az 1040ST nem csupán egy játékgép, hanem egy valódi munkaállomás, amely képes emulálni az IBM PC-t is egy kiegészítő kártya segítségével (V20 board), miközben natív módon kínál nagyfelbontású monokróm kijelzőt a kiadványszerkesztéshez. Shiraz Shivji víziója egy moduláris, nagy sebességű (akár 100 MHz-es belső struktúrákig skálázható) architektúráról az Atari 1040ST-t a kor egyik legizgalmasabb és legértékállóbb számítógépévé tette.
