Tünetmentesnek hitt időszakban is pusztító molekuláris folyamat zajlik a gyulladásos bélbetegséggel élő páciensek bélnyálkahártyájában. A szakemberek olyan rejtett figyelmeztető jelet találtak, amely magyarázatot adhat arra, miért lángol fel újra és újra a krónikus bélgyulladás.
A gyulladásos bélbetegségek, mint a Crohn-betegség vagy a colitis ulcerosa, hullámzó lefolyásukról ismertek. A betegek hosszabb-rövidebb ideig tartó panaszmentes szakaszokat, úgynevezett remissziót élhetnek át, ám a betegség váratlanul és felerősödve térhet vissza. Ausztrál kutatók mintegy 900 emberi bélbiopsziás minta és páciensektől származó, laboratóriumban növesztett mini-bélszakaszok vizsgálatával derítettek fényt a háttérben húzódó meglepő mechanizmusra.
Programozott sejtelhalás a tünetmentesség mögött
A szövettani és molekuláris elemzések kimutatták, hogy a bélhámszövet sejtjei még a klinikailag tünetmentes, sikeresen kezelt betegekben is fokozottan hajlamosak maradnak a sejtelhalásra. A kutatás során a nekroptózis és az apoptózis nevű programozott sejthalál-útvonalak túlműködését azonosították az érintett szövettani mintákban.
A folyamat lényege, hogy a bélsejtek egyfajta lappangó, belső károsodási készenlétben maradnak. Amikor a sejtek tömegesen pusztulnak el vagy felrepednek, a belőlük kiszabaduló anyagok helyi gyulladásos reakciót váltanak ki. Ez a csendes károsodási láncreakció megbontja a bélnyálkahártya védőrétegét, előkészítve a terepet a következő súlyos betegségroham számára.
Előre jelezhetővé válhat a betegségroham
A kutatócsoport több mint két éven át követte figyelemmel a vizsgálatban részt vevő betegek állapotát. Az eredmények egyértelmű összefüggést mutattak: azoknál a pácienseknél, akiknek a szöveteiben magasabb volt az rendellenes sejtelhalási szignálok szintje, lényegesen nagyobb valószínűséggel alakult ki klinikai kiújulás a megfigyelési időszak alatt.
Ez a felismerése alapjaiban változtathatja meg a mély remisszió orvosi fogalmát. A jövőben a bélnyálkahártya molekuláris vizsgálatával még a látható gyulladás megjelenése előtt azonosítani lehet a veszélyeztetett betegeket, így célzottabb és időben elkezdett terápia alkalmazható a rohamok megelőzésére.
