Néha kifejezetten üdítő élmény, ha a World of Warcraft világa meglassítja a felgyorsult játékmenetet. A World of Warcraft: Forever bétaidőszaka során a játékosok újra felfedezhetik a klasszikus, megfontoltabb küzdelmek sajátos hangulatát.
A szünet nélküli rohanás csapdája
Az elmúlt években a szerepjátékok fejlődése nagyrészt a gyorsulásról szólt. A modern MMORPG-k folyamatos gombnyomkodásra, azonnali ellenfél-legyőzésre és látványos képesség-kombókra épülnek, ahol a szintlépés és a feladatok teljesítése szinte futószalagon történik. Ez a folyamatos ingeráradat ugyan fenntartja a figyelmet, ám menet közben elnyomja a virtuális világ mélységét és felfedezési élményét.
Amikor egy alacsony szintű orc harcos hosszú másodperceken át küzd egyetlen skorpióval a kopár Durotar vidékén, a játékmenet feszessége hirtelen átadja a helyét valami egészen másnak. A lassabb ritmus lehetőségét kínálja annak, hogy a játékosok ne csak a feladatmutatókat kövessék, hanem ténylegesen érzékeljék a környezo környezetet.
Idő a gondolkodásra és a táj megcsodálására
A megszokott, repülő hátasokkal és azonnal visszatöltődő képességekkel teli környezetből kiszakadva az összecsapások kimért üteme teret ad a figyelmes jelenlétnek. A játékos így észreveheti a vörös sziklák mögül felbukkanó naplementét, vagy odafigyelhet a háttérben megszólaló dobszóra és a szél süvítésére. AWorld of Warcraft ebben a formájában nem csupán feladatsort, hanem átélhető teret nyújt.
A megfontolt harcok közbeni üresjáratok lehetőséget adnak a tervezésre is. A következő szintek képességein, a bejárandó zónákon vagy a távolban haladó többi karakter szándékain lehet gondolkodni. A World of Warcraft korai korszakát megidéző WoW: Forever bétájának népszerűsége arra utal, hogy a közösség jelentős része kifejezetten igényli ezt a fajta komótosabb, elmélyültebb élményt.
