Évszázadok óta őrzik a középkori kéziratok egy halálos állati kórokozó genetikai lenyomatát a könyvtárak mélyén.
A Dublin University College (UCD) nemzetközi kutatócsoportja kimutatta, hogy a kéziratok elkészítéséhez használt pergamenek biológiai időkapszulaként őrizték meg a juhhimlő vírusát. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a világ gyűjteményeiben található ősi szövegek nem csupán az írott kultúrát, hanem a korabeli járványok történetét is hűen megőrizték.
Kórokozók a pergamenlapok között
A kutatók a legújabb molekuláris biológiai eljárásokkal vizsgálták meg a több mint ezeréves dokumentumokat, köztük a híres York-evangéliumot és a Cambridge-i Trinity College gyűjteményében őrzött Kódexet. Mivel a pergamenek állati bőrből – főként juh, kecske és borjú irhájából – készültek, az anyag szerkezete képes volt megtartani az elhullott vagy levágott állatok szöveteiben jelen lévő örökítőanyagot.
A vizsgálat során a szakértők a gazdaállat genetikai kódja mellett a juhhimlő vírusának (SPPV) teljes genomját is feltárták. A felfedezés bizonyítja, hogy a mesteremberek fertőzött jószágok bőrét is feldolgozták az írófelületek előállításakor, így a könyvek lapjai akaratlanul is archiválták a mezőgazdaságot sújtó katasztrófákat.
Több ezer éves evolúciós történet
A juhhimlő egy rendkívül fertőző, magas elhalálozási aránnyal járó betegség, amely még napjainkban is komoly gazdasági károkat okoz a tartási területeken. A vírus a fiatal állatokra különösen veszélyes, miközben a túlélő példányok gyapjú-, tej- és húshozamát is jelentősen csökkenti.
A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője, Louis L’Hôte rámutatott: a kórokozók ősi DNS-ének kinyerése gyökeresen megváltoztatta a korábbi korok fertőző betegségeiről alkotott képünket. A kutatók a pergamenből származó mintákat összevetették bronzkori ásatásokból előkerült állatfogak genetikai anyagával, valamint modern vírustörzsekkel. Az elemzés kiderítette, hogy a juhhimlő vírusa már legalább 3500-3800 éve folyamatosan jelen van az eurázsiai nyájakban, és törzsfája egybeesik a háziasítás terjedésével.
Fajok közötti átvitelt is mutatnak a leletek
A vizsgálatok meglepő fordulatot hoztak, amikor a juhhimlő vírusának DNS-ét borjú- és kecskebőrből készült lapokon is kimutatták. Ez a megfigyelés két lehetséges forgatókönyvre utal: a kórokozó már a középkorban képes volt a fajok közötti átugrásra, vagy a cserzőműhelyekben keveredtek össze a különböző állatok irhái a megmunkálás során.
Kevin G. Daly, a kutatás felügyelője kiemelte, hogy a pergamenkészítésre eddig jobbára kihalóban lévő kézműves mesterségként tekintettünk, ám a mostani eredmények bizonyítják, mekkora biológiai adathalmazt őriznek a történeti dokumentumok. A könyvtárak és levéltárak polcain pihenő kötetek így a történelmi állatállományok egészségi állapotát rögzítő adatbázisokként is szolgálnak.
A világ gyűjteményeinek új szerepe
A felfedezés alapjaiban formálhatja át a múzeumok és archívumok gyűjteményeihez való hozzáállást. Szakértők szerint a jövőben számos további állati és növényi patogén nyomára bukkanhatnak a kutatók, ha szisztematikusan átvizsgálják a világ nagy könyvtárait.
Az ősi vírusgenomok rekonstrukciója nemcsak a múlt megértését segíti, hanem a jelenkori járványtan számára is hasznos információkkal szolgál. A kórokozók évezredes mutációs mintázatainak megismerése révén a tudósok pontosabb képet kaphatnak a vírusok alkalmazkodóképességéről és a jövőbeni járványkitörések kockázatairól.
