Emberi szövetből formált síkságok és vak szörnyetegek várják a túlvilági pusztaságba belépő vándorokat. A kijevi Hello Andromeda stúdió által fejlesztett Fog’n’Silence egy szürreális, nyílt világú taktikai szerepjáték, amelyben drónkezelőként irányíthatunk egy torz emberi túlélőkből álló csapatot. A játékos feladata a túlélés mellett egy kiszámíthatatlan, állandóan átalakuló környezet feltérképezése, miközben az éhség, a súlyos sérülések és a fokozatosan elhatalmasodó elmebaj mindennapos fenyegetést jelentenek a túlvilági expedíció során.
Kenshi és Death Stranding találkozása a túlvilági pokolban
A fejlesztői csapat társalapítója, Vlad Muntian elmondása szerint az alkotók olyan elismert és egyedi stílusú címekből merítettek ihletet, mint a Kenshi, a Death Stranding és az Outer Wilds. A játék környezete merészen szakít a megszokott posztapokaliptikus klisékkel és a megszokott romos városkép-ábrázolásokkal. A táj nem egyszerűen kopár vagy kihalt, hanem szürreálisan élő és szerves anyagokból építkezik. A földfelszínt fémes szőrtüszők mezői, gigantikus beton bordakosarak és emberi bőrre emlékeztető sziklás felületek borítják, amelyek nyomasztó hangulatot kölcsönöznek a tájnak.
Ezen a kietlen vidéken terjed az úgynevezett alakváltó köd, amely folyamatosan átformálja a domborzatot és elrejti az ellenséges lényeket a felfedezők elől. A játékosok által irányított karakterek maguk sem mindennapi figurák. A vándoroknak nevezett túlélők védőfelszerelésben kutatják a tájat, miközben különös mutációk és fizikai torzulások nyomait viselik magukon. Akad olyan csapattag, aki két fejjel rendelkezik, míg mások ismeretlen eredetű technológiai eszközöket hordoznak magukkal. A túlvilág nem kínál könnyű menekvést, a környezeti veszélyek és a kizárólag hallás alapján tájékozódó szörnyek jelenléte pedig állandó lopakodásra és óvatosságra kényszeríti a portyázókat.
Drónperspektíva és megfagyasztott idősíkú taktikai harcrendszer
A játékmenet egyik legmeghatározóbb sajátossága a megszokottól eltérő megfigyelői pozíció. A játékos nem közvetlenül az egyik karakter bőrébe bújik, hanem egy magasan szálló repülő drón kameráján keresztül szemléli és vezérli az eseményeket. Ez a panorámaszerű felülnézet kiemeli az emberi alakok esendőségét és patetikusan apró méretét a hatalmas, fenyegető tájban. A drón segítségével a magasból tekinthetjük át a terepet, előre kiszúrhatjuk a sűrű ködben lappangó veszélyeket, és kijelölhetjük a legbiztonságosabb útvonalat a fraktálmintás képződmények között.
Amikor az összecsapás elkerülhetetlenné válik, a Fog’n’Silence egy különleges, idősík-alapú taktikai harcrendszerre vált. A csaták során az idő megállítható, így a játékos pontosan megtervezheti a vándorok mozdulatait, lövéseit és védekező manővereit. A tervezési fázis befejezése után az akciók az ellenség lépéseivel egy időben, szimultán zajlanak le. Ez a megoldás megköveteli az ellenfél reakcióinak pontos előrelátását, hiszen egy rosszul kiszámított mozdulat vagy egy elvétett lépés végzetes sérüléseket okozhat az amúgy is törékeny túlélőknek.
A népesebb csapat átka és a folyamatos elmebaj veszélye
Minden egyes játékmenet roguelike jellegű szerkezettel indul. A játékos három vándorral kezd, majd az útja során újabb csapattagokat, málhás állatokat és gépeket vonhat be a csapatba a szürreális vidék feltárása közben. A létszám bővítése azonban komoly stratégiai dilemmát jelent. Egy népesebb csoport több szaktudást, változatosabb felszerelést és jelentősebb teherbírást biztosít a hasznos holmik szállítására, ugyanakkor rohamosan növeli a közösség erőforrás-szükségletét is.
A nagyobb létszám sokkal több élelmet igényel, emellett a mozgásuk lényegesen nagyobb zajt kelt, ami megnöveli a vak szörnyetegek felbukkanásának kockázatát. A játékosnak folyamatosan egyensúlyoznia kell a hatékonyság és a láthatatlanság között. A csapattagok maradandó sérüléseket szenvedhetnek a harcokban, a tartós éhezés elgyengíti a szervezetet, a nyomasztó környezet okozta mentális teher pedig elmebajhoz vezethet. A tagok állapotának kezelése és az erőforrások szigorú beosztása a túlélés kulcseleme.
A halál utáni maradványok és a Compendium tudásanyaga
Ha a csapat összes tagja életét veszti a kihívások során, a folyamat nem jelent teljesen nulláról való újrakezdést. A játék a Compendium nevű adatbankon keresztül őrzi meg a korábbi expedíciók során megszerzett tudást. A feltárt térképek, a világ történeti információi, a teljesített küldetések és a karakterek közötti kapcsolatok adatai átöröklődnek a következő próbálkozásra. Ez a fokozatos tanulási folyamat teszi lehetővé, hogy a játékos minden egyes bukás után okosabban és felkészültebben induljon útnak a ködbe.
A Fog’n’Silence világának rejtélyes hangulatát jól szemléltetik a játékban felbukkanó döntési helyzetek. A bemutatott képsorok alapján a vándorok például egy óriási arany lifttel találkozhatnak, ahol a játékosnak kell eldöntenie, hogy felfelé vagy lefelé küldi-e a csapattagot az ismeretlenbe. A kijevi stúdió alkotása a Steam platformon futó Ukrainian Games Festival rendezvény keretében mutatkozott be a nagyközönségnek, ahol az ukrán fejlesztők egyedülálló látásmódjukat és bátor mechanikai megoldásaikat tárják a nemzetközi játékosközösség elé.
