Ritkán fordul elő, hogy egy számítógépes játékot nem csupán betiltanak, hanem fizikai megsemmisítésre ítélnek. A videójátékok történetében számtalan példa létezik cenzúrára, de a hatósági megsemmisítés még a nyolcvanas években is kirívó intézkedésnek számított. A Sex Vixens from Space című erotikus kalandjáték mégis ezt a sorsot érte el, amikor a brit vámhatóság lecsapott az Amerikai Egyesült Államokból érkező szállítmányra.
Megsemmisített lemezek a határon
A Free Spirit Software gondozásában 1988-ban megjelent Sex Vixens from Space eredetileg a Commodore 64, DOS és Amiga platformokat célozta meg. Az amerikai piacon kiadott szoftver egy évvel később próbált meg átkelni az Atlanti-óceánon. 1989 januárjában azonban a brit hatóságok a határátkelőnél lefoglaltak és megsemmisítettek legalább 75 példányt a játékból.
A szállítmányban más programok is helyet kaptak, ám a vámosok kifejezetten ezt a címet emelték ki a megsemmisítendő adagból. Bár az nem teljesen tisztázott, hogy az Egyesült Királyság kormánya hozott-e hivatalos országos tiltóhatározatot, a gyakorlati eredmény szempontjából ez lényegtelen volt. A lemezek megsemmisülése megakadályozta, hogy a játék hivatalosan eljusson a brit boltok polcaira.
Az űrparancsnok és a szexsugár
A történet főhőse Brad Stallion, aki a Big Thruster nevű űrhajó kapitányaként teljesít szolgálatot. A fiktív kormány azzal a feladattal bízza meg a titkosügynököt, hogy semlegesítse a Mondo bolygón fészkelt törzset. A történet szerint a hiperszexuális amazonokból álló közösség olyan fegyvert vet be a férfiak ellen, amely teljesen elszívja a harci kedvüket.
A játék felépítése a korabeli B-kategóriás sci-fi paródiák, kifejezetten az 1974-es Flesh Gordon mintáját követi. A játékosnak szöveges parancsok beírásával kell navigálnia Brad Stalliont a helyszíneken. A megoldandó feladványok sokszor abszurd logikát követnek, miközben a dialógusok teli vannak kétértelmű szójátékokkal és szándékosan túltolt poénokkal.
Túlfűtött marketing, felejthető játékmenet
Bár a hatósági akció miatt a kiadvány körül legendárium épült ki, maguk a beszámolók messze elmaradnak a várakozásoktól. A játékmenet nehézkes, a szövegbeviteli rendszer gyakran megakad, és a korabeli grafika sem kínált valódi botrányt. A látványvilág kifejezetten amatőr hatást kelt, a feladványok többsége pedig inkább bosszantó, mintsem szórakoztató.
A történet rávilágít arra a korszakra, amikor a digitális szórakoztatóipar még kereste a határait, a hatóságok pedig nem tudtak mit kezdeni az ébredő felnőtt tartalmú szoftverpiaccal. A fejlesztőstúdió vezetője a lefoglalás idején azzal védekezett, hogy a termék csupán pikáns humort tartalmaz, nem pedig pornográfiát. A kultusz státuszt végül nem a szoftver minősége, hanem a brit vámhatóság radikális lépése alapozta meg.
