Tizennégy évvel a DayZ után Dean Hall még mindig a túlélőjátékok legnagyobb problémájára keresi a választ. A modderből lett stúdióvezető nyíltan beismerte, hogy valószínűleg sosem tudja megoldani a végjáték elkopásának gondját, ám ezzel az eshetőséggel teljesen megbékélt. A műfaj alakításában szerzett tapasztalatai ellenére úgy látja, az iparág még mindig csupán felületi kezelést alkalmaz a mélyebb tervezési hibákra.
A DayZ árnyékában és a modderi identitás
Dean Hall, a RocketWerkz alapítója a mai napig összetett viszonyt ápol legismertebb alkotásával. A DayZ módosítás 2012-es sikere gyökeresen megváltoztatta az életét, megszakítva a kapcsolatot korábbi önmagával és környezetével. Bár elismeri a siker által biztosított lehetőségeket, azóta is azt a tiszta alkotói élményt hajszolja, amelyet a fejlesztés korai szakasza adott számára.
Hall a mai napig nem klasszikus iparági veteránként tekint magára. Véleménye szerint ő szívében továbbra is modder, aki nappal játékokat fejleszt. Rendszeresen készít kiegészítéseket olyan címekhez, mint a RimWorld vagy a Barotrauma. Meggyőződése, hogy a játékok módosítása sokkal gyorsabb és hatékonyabb tanulási folyamatot biztosít a kezdő fejlesztőknek, mint a hagyományos stúdiókörnyezet.
A tartalomdömping csapdája a túlélő műfajban
A túlélőjátékok visszatérő gyengesége a végjáték kiüresedése. Amint a játékosok megteremtik a biztonságos bázist és a stabil erőforrás-ellátást, a kihívások elpárolognak, a játékmenet pedig monotonitásba fullad. A stúdiók döntő többsége ezt a problémát nyers erővel, folyamatosan adagolt új tartalommal próbálja áthidalni.
Hall meglátása szerint ez a megközelítés olyan, mintha valaki kővel próbálna szöget beverni a falba. A folyamatos tartalomgyártás kényszere felőli a fejlesztői kapacitásokat, miközben nem ad érdemi választ a műfaj szerkezeti hiányosságaira. A valódi megoldást a játékosra nehezedő, eltérő idősíkon ható rendszerszintű nyomások jelenthetnék.
Próbálkozások a Stationeers-től az Icarusig
A Bohemia Interactive-tól való 2014-es távozása után indított RocketWerkz útja tele volt pénzügyi és tervezési buktatókkal. A törölt Ion projektet követően a Space Station 13 inspirálta Stationeers hét éven át termelt veszteséget, mielőtt elérte volna a nullszaldót. A stúdió ezt követően az Icarus nevű túlélőjátékkal próbálta megreformálni a megszokott hurokstruktúrát.
Az Icarus eredetileg küldetésalapú, ingyenes modellre épült, ám a játékosok nem fogadták el a haladás rendszeres nullázódását. A csapat a csőd szélén állva stratégiát váltott: lemondtak az ingyenességről, és szigorú heti frissítési ciklusra, valamint fizetős kiegészítőkre álltak át. Ez a modell megmentette a vállalkozást, az elmúlt évben pedig 80 százalékos bevételnövekedést hozott.
A jövőbeli DayZ-utód és a feloldatlan rejtély
A fejlesztő előszeretettel említi a Valheim struktúráját vagy a Minecraft EnviroMine módosítását követendő példaként. Az előbbi a főellenségekre való felkészüléssel teremt célokat, az utóbbi pedig egy őrület-mérővel kényszeríti ki a megszokott taktika felülvizsgálatát. Ennek ellenére Hall szerint még egyik megoldás sem jelent végleges áttörést.
„Azt hiszem, meg fogok halni anélkül, hogy megoldanám” – fogalmazott Hall, hozzátéve, hogy nem kesereg a helyzeten. A RocketWerkz jelenleg stabil pénzügyi háttérrel rendelkezik, és minden megtermelt profitot egy új, nagy léptékű, a DayZ és az ArmA szellemiségét idéző taktikai túlélőprojektbe forgat vissza.
