Évtizedes finanszírozási viták után végre elindult a kozmosz legmélyebb rejtélyeit kutató Nancy Grace Roman űrteleszkóp. A Falcon Heavy rakétával felbocsátott Nancy Grace Roman a sötét anyag és a sötét energia rejtélyeire keres válaszokat. A floridai Kennedy Űrközpontból végrehajtott indítást követően az obszervatórium három hónapos utazásba kezdett. Célállomása a Földtől egymillió mérföldre található második Nap-Föld Lagrange-pont (L2), ahonnan zavartalan rálátása nyílik a mélyűrre.
Százszoros látómező a Hubble felbontásával
A Nancy Grace Roman űrteleszkóp optikai rendszere a Hubble-höz hasonlóan egy 2,4 méteres főtükörre épül, ám a hozzá kapcsolódó érzékelők jóval nagyobb égboltfelület áttekintését teszik lehetővé. A 300 megapixeles Wide-Field Instrument kamerájának köszönhetően az eszköz százszor nagyobb területet képes befogni egyetlen felvétellel. Ez a pásztázási sebesség teszi lehetővé, hogy az obszervatórium ne csupán egyedi objektumokat, hanem több milliárd galaxist átfogó hálózatokat vizsgáljon.
A mérések pontossága és a széles látószög ötvözése elengedhetetlen a sötét anyag eloszlásának feltérképezéséhez. A csillagászok a galaxisok alakjának apró torzulásaiból, a gravitatív lencsehatás elemzésével tudják meghatározni a láthatatlan tömeg jelenlétét. Míg a James Webb űrteleszkóp a világegyetem legkorábbi struktúráit vizsgálja szűk sávban, a Roman nagyszabású statisztikai minták alapján tárja fel a kozmikus háló alakulását.
A sötét energia és az exobolygók nyomában
Az univerzum tágulását gyorsító sötét energia természete a mai modern fizika egyik legnagyobb rejtélye. A Nancy Grace Roman űrteleszkóp ötéves elsődleges küldetése során több mint egymilliárd galaxis távolságát és mozgását méri fel, így pontos képet rajzol a kozmikus tágulás ütemének változásáról. A megszerzett adatsorok alapján a kutatók ellenőrizhetik, hogy Einstein általános relativitáselmélete megállja-e a helyét a legnagyobb léptékekben is.
A kozmológiai kutatások mellett az obszervatórium koronagráfja úttörő szerepet játszik az exobolygók közvetlen megfigyelésében. A központi csillagok fényének kitakarásával a műszer képes kimutatni a távoli bolygórendszerekben keringő gázóriásokat és kőzetbolygókat. A gravitációs mikrolencsézés módszerével a Roman várhatóan több ezer új idegen világot fedez fel, érdemben kibővítve a Naprendszeren kívüli bolygópopulációkról alkotott tudásunkat.
Út az L2 pont felé és a küldetés jövője
A felbocsátás óta a műszaki csapat folyamatosan fogadja a telemetriai adatokat, igazolva az antennák és a napelemtáblák elvárt működését. A három hónapos repülési fázis alatt a szakemberek kalibrálják a fedélzeti berendezéseket, felkészítve a csillagászati rendszereket a tudományos munkára. A mérések a tervek szerint a pályára állást követően indulnak meg.
Az obszervatórium naponta több mint 1,4 terabájtnyi adatot továbbít majd a Földre, ami átfogó adatmennyiséget jelent a NASA asztrofizikai misszióinak történetében. A kutatói közösség számára nyílt hozzáférésű adatbázisok új megvilágításba helyezhetik a galaxisok fejlődését, és átformálhatják a kozmosz szerkezetéről vallott elképzeléseinket.
