A miniatűr agy nem jelent korlátolt elmebeli képességeket, és ezt most a repülő rovarok minden kétséget kizáróan be is bizonyították. A finn Oului Egyetem, a Helsinki Egyetem és a Turku Egyetem kutatói olyan kognitív rugalmasságot fedeztek fel a poszméheknél, amilyet korábban csak a főemlősöknél, elefántoknál vagy egyes madárfajoknál láttak.
Majmokat utánzó rovarok a plexidobozban
A Science magazinban megjelent tanulmányban a szakértők a klasszikus, főemlősöknél használt „doboz és banán” probléma rovarverzióját alkották meg. A kísérlet során földi poszméheket (Bombus terrestris) helyeztek el egy apró, mindössze 10 centiméter átmérőjű plexi arénában, amely túl alacsony volt a repüléshez, de túl magas ahhoz, hogy a rovarok elérjék a plafonra rögzített mesterséges, cukros jutalmat rejtő kék virágot.
A nőstény munkásméhekkel a teszt előtt mindössze két különálló tényt ismertettek meg: a kék gyűrű élelmet jelent, a bent lévő könnyű hungarocell labda pedig egy mozgatható, ártalmatlan tárgy. A kettő közötti összefüggésre, vagyis a megoldásra maguktól kellett rájönniük.
Aha-élmény egymillió neuronnal
A tesztelt poszméhek több mint 70 százaléka teljesen önállóan, mindenféle előzetes tréning vagy mintakövetés nélkül megoldotta a logikai feladványt. A rovarok odagörgették a labdát a plafonon lévő kék virág alá, majd létraként használva felmásztak rá, hogy elérjék a folyékony édességet. Ez a spontán problémamegoldás teljesen átírja a biológiának azt a dogmáját, miszerint a komplex eszközhasználathoz hatalmas méretű központi idegrendszer szükséges.
A kutatók a puszta szerencsét vagy a véletlen próbálkozásokat rendkívül szigorú ellenőrző tesztekkel zárták ki. Olyan verziót is építettek, ahol egy belső fal teljesen eltakarta a virágot a labda kiindulópontjáról. A poszméhek ennek ellenére átnyomták a labdát a paraván nyílásán, pontosan a nem látható célpont alá navigálták azt, majd felmásztak a jutalomért. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a rovarok fejében létezett egy belső mentális kép a célról, és tetteiket a jövőbeli jutalom elérésének szándéka vezérelte, nem pedig a vizuális ingerekre adott vak reakció.
Összeomló biológiai dogmák
A felfedezés alapjaiban rengeti meg a gerinctelenek leegyszerűsített, tisztán ösztönlényként való kezelését. Míg egy emberi agy tízmilliárdos nagyságrendű idegsejttel dolgozik, a poszméhek kevesebb mint egymillió neuronból álló rendszerrel is képesek voltak absztrahálni a tárgyak fizikai tulajdonságait és funkcióit.
| Vizsgált tulajdonság | Kísérleti tapasztalat a poszméheknél |
|---|---|
| Sikerességi ráta | A naiv, korábban nem tanított egyedek több mint 70 százaléka sikerrel járt. |
| Eszközhasználat jellege | Spontán, célorientált labdagörgetés és mászóplatformként való alkalmazás. |
| Vizuális függőség | Alacsony; kitakart virág esetén is pontosan a cél alá mozgatták az eszközt. |
| Kognitív háttér | A belső mentális modellt igazoló, hirtelen megváltozó, hatékony mozgásmintázat. |
A kutatás folytatásaként a finn tudósok nagy sebességű kamerákkal tervezik rögzíteni a rovarok mikromozi-mozdulatait. Ezzel szeretnék pontosan tetten érni azt a konkrét másodpercet, amikor a céltalan keresgélést felváltja a tudatos, magabiztos végrehajtás – vagyis a rovarok sajátos, belső aha-élménye.
