Több mint húsz adatközpont környezetét alakítja át a Microsoft természet ihlette tájrendezéssel, hogy az óriási épületek szervesen illeszkedjenek a helyi ökoszisztémákba. A vállalat a biomimikri elveire támaszkodva állít helyre vizes élőhelyeket, telepít őshonos növényeket és hoz létre zajvédő zöldzónákat. Az intézkedésekkel a helyi közösségek ellenállását és a gigantikus infrastruktúrák vizuális, valamint környezeti terhelését igyekeznek mérsékelni.
Természet ihlette infrastruktúra
A technológiai óriás az Azure platformon futó Ecosystem Intelligence nevű eszközzel méri fel a területek ökológiai adottságait, a vízminőséget, a biodiverzitást és a zajszintet. A program segítségével minden helyszínre egyedi tájrendezési terv készül. A Virginia állambeli Mecklenburg megyében például több mint 230 holdnyi területet védtek le, ahol új vizes élőhelyeket és tanösvényeket alakítottak ki. A wisconsini Mount Pleasantben található létesítmény köré 100 holdas prérit és erdősávot terveztek a helyi patakrendszer védelme érdekében. Az eljárás immár minden új amerikai beruházás alapkövetelményévé vált, miközben Németországban és Hollandiában is alkalmazzák.
Eltérő vélemények a zöld kezdeményezésről
A nagyszabású tereprendezési törekvések ellenére számos környezetvédelmi szakértő és civil szervezet kétségbe vonja a döntések hátterét. A kritikusok arra mutatnak rá, hogy a Microsoft nemrég 20 éves szerződést kötött egy texasi gázerőművi energiabeszerzésre, miközben a mesterséges intelligencia terjedése miatt folyamatosan növekszik a vállalat szén-dioxid-kibocsátása. A bírálók szerint a növénytelepítés csupán felületi álcázás, amely nem oldja meg a nagykapacitású adatközpontok óriási áram- és vízigényéből fakadó alapvető problémákat.
Egyensúly a számítási kapacitás és a természet között
Az adatközpontok terjeszkedése világszerte komoly kihívást jelent a helyi infrastruktúráknak. A Microsoft álláspontja szerint a testre szabott ökológiai megoldások segítenek megtartani a talajvizet, csökkentik a hűtőtornyok zúgását, és visszaállítják a korábban megsérült élőhelyeket. Az elkövetkező években kiderül, hogy a biomimetikus tájformálás elegendőnek bizonyul-e a lakossági és környezetvédelmi aggályok eloszlatására.
