A hőmérséklet emelkedése önmagában még nem pusztítaná el az afrikai denevéreket, ám az alkalmas barlangok hiánya végzetes lehet számukra. Az éghajlatváltozás és az emberi földhasználat drasztikus átalakulása együttesen szorítja vissza a repülő emlősök életterét a kontinensen.
Dupla szorításban az afrikai denevérek
A vadon élő állatokra világszerte a klímaváltozás és az élőhelyek átalakítása jelenti a két legnagyobb veszélyt. Az afrikai denevérek helyzete azonban sajátos, mivel ezek az élőlények rendkívül érzékenyek a környezeti ingadozásokra. Lassú szaporodási rátájuk, a stabil pihenőhelyek iránti igényük, valamint a táplálékuk alapját adó rovarok klímafüggősége mind sebezhetővé teszi őket. A kutatások rámutatnak, hogy sok faj kizárólag barlangokban képes megbújni és szaporodni, így számukra a faodvak vagy a mesterséges építmények nem nyújtanak érdemi alternatívát.
A szakemberek szerint Hiába alakul ki egy adott területen a jövőben ideális hőmérséklet vagy csapadékmennyiség, ha ott nincsenek megfelelő sziklás barlangrendszerek, a denevérek képtelenek megtelepedni. A modellek alapján a barlanglakó afrikai denevérek elterjedési területe a század közepére akár 36–64 százalékkal is zsugorodhat a különböző kibocsátási forgatókönyvek függvényében. A fennmaradó élhető zónák nagyrészt Dél-Afrikára, Kelet-Afrika magaslati régióira és Madagaszkárra korlátozódnak majd.
Az mezőgazdaság átírja a védelmi térképet
A klímaváltozás mellett a földhasználat változása – elsősorban az erdőirtások és a mezőgazdasági területek terjeszkedése – tovább súlyosbítja a helyzetet. Az afrikai denevérek védett területeken való jelenléte jelenleg mindössze mintegy 5 százalékos lefedettséget mutat. A jövőbeli tájátalakítások miatt a fajok védelme szempontjából kulcsfontosságú területek jelentős része átfedésbe kerül a mezőgazdasági műveléssel.
A táj töredezettsége azért is veszélyes, mert az afrikai denevérek természetes zöldfolyosókat, fasorokat használnak a tájékozódáshoz és a vonuláshoz. Ha a búvóhelyül szolgáló barlang és a táplálkozóterület között megszűnik az összefüggő növényzet, az állatok elszigetelődnek. Ez a folyamat nemcsak az emlősök megmaradását fenyegeti, hanem az általuk nyújtott ökológiai szolgáltatásokat is. A denevérek kulcsszerepet játszanak a kártevő rovarok gyérítésében, a növények beporzásában és a magvak terjesztésében, így eltűnésük a helyi mezőgazdaságra és az ökoszisztémák egyensúlyára is csapást mérhet.