Különleges égi jelenségsorozat veszi kezdetét május közepén az esti égbolton. A Nap mögül az év korábbi szakaszában előbukkanó Vénusz egyre magasabbra emelkedik a nyugati horizonton, megkezdve hónapokig tartó uralkodását az Esthajnalcsillag szerepében. A második bolygó ráadásul nem egyedül mutatkozik meg: a gázóriás Jupiter és a növekvő Hold kíséretében vonul fel, látványos felvezetést biztosítva a nyár eleji ritka bolygóegyüttállásnak.
A nyolcéves égi ciklus újabb felvonása
A jelenség hátterében egy csillagászatilag pontosan kiszámítható, nyolcéves ritmus áll. Ezen időszak alatt a Vénusz tizenháromszor kerüli meg a Napot, miközben a Földről nézve öt látszólagos kört ír le az égbolton. A mostani felívelés egy újabb ilyen ciklus kezdete, amely során a bolygó pozíciója és fázisai ideális egyensúlyba kerülnek a földi megfigyelők számára.
Fényesség a geometriai egyensúly pontján
A Vénusz jelenleg a Bikából a Ikrek csillagkép felé halad, miközben fázisa a május eleji 88 százalékos megvilágításról a hónap végére 80 százalékra csökken. A megvilágított felszín zsugorodása ellenére a bolygó fényessége magnitúdóban kifejezve -3,9-ről -4,0-re növekszik. A látszólagos ellentmondást a két bolygó közötti távolság gyors csökkenése oldja fel. Mivel a Vénusz közeledik a Földhöz, az égen látható mérete dinamikusan növekszik. Ez a méretnövekedés bőven ellensúlyozza a fázis vékonyodását, így a vastag felhőzet magas fényvisszaverő képességével (albedó) kombinálva rendkívüli ragyogást eredményez.
Közeledés a Jupiterhez és együttállás a Holddal
A hónap folyamán a Vénusz gyorsan, naponta több mint egy fokot elmozdulva zárja le a távolságot a tőle keletebbre elhelyezkedő Jupiterrel szemben. Míg május elején még csaknem 40 fok választotta el a két legfényesebb esti bolygót, május 14-re a távolság 26 fokra, május végére pedig alig 9 fokra szűkül.
A leglátványosabb májusi pillanatok a Hold érkezéséhez köthetők. Május 18-án este egy vékony, mindössze 7 százalékos megvilágítású növekvő hold sarló áll majd alig 2 fokra a Vénusztól. A rákövetkező napokban, május 19-én és 20-án a Hold fokozatosan átvonul a két égitest közötti területen, létrehozva egy hármas formációt, amely szabad szemmel és kis távcsővel is tökéletesen követhető.
Májusi bolygómegfigyelési adatok
| Égitest / Paraméter | Május eleje (Május 1.) | Május közepe (Május 14-18.) | Május vége (Május 31.) |
|---|---|---|---|
| Vénusz fényessége | -3,9 magnitúdó | -3,9 magnitúdó | -4,0 magnitúdó |
| Vénusz látszólagos átmérője | 12 ívmásodperc | 13 ívmásodperc | |
| Vénusz fázisa (megvilágítottság) | 88% | 84% | 80% |
| Jupiter fényessége | -2,0 magnitúdó | -1,9 magnitúdó | -1,7 magnitúdó |
| Látszólagos távolság egymástól | kb. 40 fok | 26 fok | kevesebb mint 9 fok |
Magyarországi láthatóság
A jelenség Magyarország területéről teljes egészében élvezhető, mivel az ekliptika meredeken áll a horizont felel fekvő nyugati égbolton. A megfigyelést a naplemente után harminc perccel érdemes megkezdeni. Május elsején a Vénusz még nagyjából 14 fokos magasságban tartózkodik egy órával a naplemente után, és körülbelül 22:30-ig marad a horizont felett. A hónap végére a láthatósága kitolódik, így a késő esti órákban, egészen 23:00-ig tiszta, tereptárgyaktól mentes nyugat-északnyugati horizont mellett zavartalanul követhető a bolygópáros.
Nyári kilátások: közeleg a csúcspont
A májusi közeledés csupán az előjátéka a júniusi csillagászati eseményeknek. A Vénusz és a Jupiter látszólagos pályája június 9-én éri el a legközelebbi pontot, amikor a két égitest mindössze 1,6 fokos távolságra közelíti meg egymást, szinte egyetlen fényes ponttá olvadva össze az esti szürkületben. A Vénusz ezt követően tovább folytatja útját: július 9-én a Regulus csillag mellett halad el, augusztus 15-én pedig eléri legnagyobb keleti kitérését, mielőtt látványos, vékony sarló fázisba lépne át az esti teleszkópos megfigyelők legnagyobb örömére.
