Látszólag elnyűhetetlen korongok törnek apró darabokra a táskák mélyén tárolt retro gyűjteményekben. A retro rajongók és adatmegőrzési szakértők most egy eddig kevéssé ismert jelenségre hívják fel a figyelmet, amely a CD lemezek fizikai megsemmisülését okozza. Bár a fizikai adathordozók gyűjtői évtizedek óta küzdenek a bitrohadással és a lézerrohadással, most kiderült, hogy a hordozók kémiai behatásokra is szélsőségesen érzékenyek.
Több gyűjtő is megosztott olyan képeket az X közösségi platformon, amelyeken teljesen darabjaira hullott vagy középen elrepedt korongok láthatók. A jelenség hátterében nem mechanikai ütés vagy gondatlan kezelés áll, hanem a lemezek alapanyagát adó polikarbonát műanyag kémiai lebomlása. A hordozók szerkezete sokszor látható előzmény nélkül gyengül meg annyira, hogy a legkisebb érintésre vagy belső feszültségre ripityára törik.
A tisztítószerek vegyszeres mikrorepedéseket okoznak
A CD lemezek karbantartása és tisztítása alapvető feladat a gyűjtők számára, ám a nem megfelelő módszerek helyrehozhatatlan károkat okozhatnak. Az egyik dokumentált esetben egy ritka optikai korong tisztítását követően lépett fel a strukturális összeomlás. A tulajdonos a felületi karcok eltávolítására és a felület fényesítésére használt hígított tisztítószert, amely reagált a műanyaggal.
A polikarbonát rendkívül érzékeny a környezeti feszültségrepedésre, amit bizonyos szerves oldószerek és vegyszerek jelenléte jelentősen felgyorsít. Amikor a tisztítószer behatol a műanyag mikroszkopikus felületi egyenetlenségeibe, feloldja a polimer láncok közötti kötéseket. Ez a folyamat észrevétlenül gyengíti meg a lemezt, amely végül a saját belső feszültsége miatt reped el vagy esik szét darabjaira.
Ammoniákos gőzök a lezárt védőtokokban
Ennél is meglepőbb felfedezés, hogy a lemezek tárolására használt bélelt koffer vagy hordozótáska is veszélyforrást jelenthet. A műszaki berendezések és optikai adathordozók védelmére gyakran használnak poliuretán habszivacs bélést. Ezek a habok az idő múlásával gázokat bocsátanak ki magukból, amelyek között ammóniatartalmú vegyületek is jelen vannak.
Ha a CD lemezeket hermetikusan zárt, szivacsozott hordtáskában tárolják, az összegyűlő gázok nem tudnak eltávozni a belső térből. A koncentrált ammóniagőzök folyamatosan kikezdik a polikarbonát hordozóréteget, elszíneződést, homályosodást és végül mély mikrorepedéseket idézve elő. A gyűjtők sokszor csak akkor szembesülnek a kárral, amikor a hosszú évekig zártan őrzött koffert kinyitva már csak törmeléket találnak.
A CD-k egyetlen védőrétege jelenti a fő sérülékenységet
A probléma különösen a kompakt lemezeket érinti súlyosan, míg a DVD-k sokkal ellenállóbbnak bizonyulnak. Ennek oka a két optikai formátum eltérő szerkezeti kialakításában rejlik. A CD lemezek egyetlen, 1,2 milliméter vastag polikarbonát rétegből állnak, amelyre közvetlenül viszik fel a fényvisszaverő fémréteget és a védőlakkot. Ha ez az egyetlen műanyagréteg kémiailag megsérül, az egész korong elveszíti a tartását.
Ezzel szemben a DVD-k gyártásakor két különálló, egyenként 0,6 milliméteres polikarbonát lemezt ragasztanak össze speciális kötőanyaggal. Ez a szendvicskonstrukció nagyobb mechanikai stabilitást nyújt, és jobban ellenáll a felületi vegyi behatásoknak. A DVD-knél ugyanakkor a ragasztóréteg elválása jelenthet gondot az évek során, ám a CD-kre jellemző hirtelen szétrobbanás ritkább.
A most felfedezett vegyi károsodás egy újabb réteget ad a digitális archiválás kihívásaihoz. Korábban a fényvisszaverő réteg oxidációja, azaz a lézerrohadás, valamint az adatréteg minőségromlása jelentette a fő veszélyt. A megőrzési szakértők azt javasolják, hogy a gyűjtők kerüljék az agresszív tisztítószereket, a szivacsozott bélésű zárt tárolókat, és a legértékesebb anyagaikról minél előbb készítsenek digitális biztonsági másolatot.
