Komoly hullámokat vetett az akademikusok körében az OpenAI agresszív tempója, amellyel a mesterséges intelligenciát a matematikai kutatások szolgálatába állította. A vállalat az elmúlt időszakban egymás után jelentette be a tudományos áttöréseket, ám a kommunikáció és a közzététel módja folyamatos feszültséget generált a matematikusok és a technológiai óriás között. A helyzet tisztázására és a párbeszéd helyreállítására a cég most új lépésre szánta el magát.
A feszültség oka elsősorban az volt, hogy az OpenAI belső modelljei olyan áttöréseket értek el, mint a híres Navier–Stokes-probléma megoldási kísérlete, vagy több mint 100 nyitott matematikai kérdés megválaszolása. A tudományos közösség tagjai, köztük Fields-érmes kutatók ugyanakkor nehezményezték, hogy a cég átláthatatlanul, a megszokott peer-review folyamatokat megkerülve tárta a világ elé az eredményeket. Sokak szerint a száznál is több oldalas, géppel generált levezetések feldolgozhatatlanul gyorsan zúdulnak a szakmára, ami inkább hátráltatja, mintsem segíti a megértést.
Független testület alakult Princetonban
A kialakult helyzet feloldására az OpenAI kezdeményezésére létrejött az Advisory Group on Mathematics and Artificial Intelligence (AGMAI) nevű független tanácsadó testület. A kilenc neves matematikusból – köztük több Fields-érmesből és nemzetközileg elismert professzorból – álló csoport székhelye a princetoni Institute for Advanced Study (IAS). A testület feladata, hogy szakmai útmutatást adjon a mesterséges intelligencia által elért matematikai eredmények értékeléséhez és azok közzétételéhez.
A csoport tagjai hangsúlyozzák, hogy munkájukért nem fogadnak el díjazást az OpenAI-tól, és teljesen függetlenül működnek a technológiai vállalattól. Fő céljuk a matematikus társadalom érdekeinek képviselete és a tudományos sztenderdek megőrzése a szuperintelligens rendszerek korában.
A határok megmaradnak
Bár a tanácsadó testület megalakulása fontos lépés a párbeszéd felé, a csoport mozgástere korlátozott. A megállapodás értelmében a testületnek nincs beleszólása abban, hogy az OpenAI milyen tempóban fejleszt vagy milyen belső kutatásokat folytat. A tagok kizárólag a már megszületett eredmények kommunikációjában és a szakmai ellenőrzési folyamatok koordinálásában nyújtanak tanácsot.
A kutatói közösség egy része emiatt továbbra is szkeptikus. Sokan úgy vélik, hogy egy kilencfős testület aligha tudja lefedni a teljes matematika tudományterületét, és kérdéses, hogy tanácsaikat mennyire veszi majd figyelembe a cég a jövőbeli bejelentéseinél. A kezdeményezés mindenesetre jelzi, hogy a mesterséges intelligencia és az elméleti alapkutatások összefonódása olyan új etikai és módszertani kihívásokat teremtett, amelyeket a technológiai fejlesztők sem hagyhatnak figyelmen kívül.
