Miközben az étvágycsökkentő injekciók uralják a piacot, egy hetvenes évekbeli vegyület egészen más szögből támadja a súlyfelesleget. A TOFA névre hallgató molekula az étvágy elnyomása helyett a sejtek energiafelhasználását növeli, így az alanyok koplalás nélkül szabadulhatnak meg a zsírtól.
A Kaliforniai Egyetem berkeley-i campusának kutatói a Science Advances szaklapban ismertették kísérleti eredményeiket. A felnőtt lakosság körében elterjedt GLP-1 receptor agonisták – mint a szemaglutid vagy tirzepatid tartalmú készítmények – alapvetően a jóllakottság érzetét növelik az agyban. Ezzel szemben a TOFA (5-tetradecil-oxi-2-furonsav) a metabolikus egyenlet másik oldalát célozza meg. Ahelyett, hogy a táplálékbevitelt korlátozná, a szervezet saját kalóriaégető folyamatait kapcsolja magasabb fokozatra.
Kalóriaelvonás helyett felpörgetett sejtes anyagcsere
Az elhízás kezelésében a jelenlegi legnépszerűbb hatóanyagok jelentős súlycsökkenést érnek el, ám a leadott kilók jelentős része nem zsírból, hanem izomtömegből tevődik össze. Ez a folyamat hosszabb távon gyengeséghez és az anyagcsere lelassulásához vezethet. A berkeley-i laboratóriumban lefolytatott egérkísérletek során a TOFA vegyülettel kezelt alanyok négy hét alatt átlagosan 18 százalékos súlyvesztést értek el úgy, hogy a táplálékbevitelük és a mozgásmennyiségük teljesen változatlan maradt.
Anders Näär, a kutatás vezető professzora kiemelte, hogy a testsúly szabályozása két fő tényezőn múlik: a kevesebb kalória bevitelén vagy a több energia felhasználásán. A kísérletben a TOFA molekula anélkül növelte a teljes test energiafelhasználását 18 százalékkal, hogy emelte volna a testhőmérsékletet vagy fokozta volna a fizikai aktivitást. A leadott súly szinte kivétel nélkül a felhalmozott zsírpárnákból származott, miközben a vázizomzat intact marad.
Védvonal az izomtömeg megőrzéséért és a yo-yo effektus ellen
A megszokott koplalós diéták és étvágyelnyomó terápiák esetén a kezelés leállításakor szinte törvényszerűen fellép a visszahízás, mivel a szervezet a koplalás alatt raktározó üzemmódra áll át. A TOFA esetében a tesztek során a terápia befejezése után sem tapasztaltak hirtelen súlygyarapodást. Mivel az alanyok a kezelés ideje alatt sem csökkentették a táplálékbevitelt, a szervezet anyagcseréje nem kényszerült adaptív lassulásra.
A vizsgálatok azt is megmutatták, hogy a TOFA kedvező szinergiába lép a már piacon lévő GLP-1 készítményekkel. A két különböző megközelítés kombinálása hatékonyabb súlycsökkentést eredményezett, miközben a molekula kivédte az étvágycsökkentők által kiváltott izomvesztést és a tápanyaghiányos állapotok kialakulását.
Kettős hatásmechanizmus a máj és a vércukorszint védelmében
A molekulát először az 1970-es években szintetizálták mint az acetyl-CoA karboxiláz (ACC) enzim gátlószerét. Korábban a hasonló működésű vegyületek klinikai fejlesztése azért rekedt meg, mert megnövelték a vér trigliceridszintjét. A TOFA esetében a kutatók felismerték, hogy a vegyület kettős mechanizmussal bír. Az enzim gátlása mellett egyidejűleg aktiválja a PPAR-alpha és PPAR-delta receptorokat is, amelyek a sejtek zsírégető génjeit kapcsolják be. Ez a másodlagos hatás megakadályozza a vérzsírok felhalmozódását.
A molekuláris vizsgálatok kimutatták, hogy a TOFA javítja az inzulinérzékenységet, csökkenti a vércukorszintet, és számottevően mérsékli a zsírmáj tüneteit is. Noha a humán klinikai vizsgálatok még váratnak magukra, az ötvenéves vegyület újrafelfedezése választ adhat a modern metabolikus betegségek legsúlyosabb kihívásaira.
