Egy japán retrojáték kutató, Orochi nem mindennapi felfedezést tett: egy Japánban található, óránként bérelhető szállodában (úgynevezett love hotelben) szinte minden szobában tökéletesen működő, eredeti Nintendo Famicombox egységekre bukkant. A Nintendo által 1986-ban bevezetett, kimondottan üzleti és vendéglátóipari felhasználásra tervezett hardver ritkaságnak számít a gyűjtők körében, így a lelet óriási figyelmet kapott a nemzetközi retro közösségben.
A kutató elmondása szerint az épület egyetlen szobájának kivételével minden helyiségben megtalálható volt az aktívan működő Famicombox. A bevizsgálás során kiderült, hogy a konzolokhoz csatlakoztatott pisztoly alakú Zapper kiegészítő a modern LCD televíziók technológiai korlátai miatt nem használható, azonban az összes többi telepített játék hibátlanul futott. A helyszín pontos nevét és címét az archivista szándékosan nem hozta nyilvánosságra, elkerülve az épület megrohamozását és a ritka hardvereszközök esetleges megkárosítását.
A Famicombox története és műszaki háttere
A Nintendo 1986-ban dobta piacra a Famicomboxot, amelyet elsősorban szállodák és üdülőhelyek számára kínáltak fizetős játékgépként. A hálózati és érmés vagy kulcsos rendszerben működtethető hardver eltért a hagyományos otthoni Famicom (nyugaton NES) konzoloktól. A robusztus, páncélozott jellegű ház belsejében 16 kazettahely kapott helyet: az egyik belső foglalat a menürendszert futtató szoftvert tartalmazta, míg a fennmaradó 15 helyre cserélhető Nintendo játékokat lehetett beszerelni.
A szállodai vendégek a menüből választhatták ki a kívánt címet, a játékidő pedig a bedobott összegtől vagy a recepció általi engedélyezéstől függött. Mivel a Famicombox egységeket magánszemélyek számára soha nem értékesítették kereskedelmi forgalomban, és a szállodák jelentős része az évek során selejtezte őket, a jó állapotban megőrzött példányok felkutatása rendkívül nehéz feladat a játéktörténészek számára.
Ismét terítékre került a városi legenda
A mostani lelet felbukkanása ismét felszínre hozta a retro közösség egyik legrégebbi városi legendáját, amely szerint a Nintendo az 1960-as években – mielőtt belépett volna a videojáték-iparba – saját love hoteleket működtetett. A feltételezés David Sheff 1993-as Game Over című könyvének egyetlen utalásán alapul, amely szerint Hiroshi Yamauchi, a cég egykori elnöke rövid távra kiadható szobákkal kísérletezett.
Orochi korábbi kutatásai és a cégtörténeti adatok alapján azonban nincs írásos bizonyíték arra, hogy a Nintendo hivatalosan birtokolt vagy üzemeltetett volna ilyen létesítményeket. A szakértők szerint valószínűbb, hogy Yamauchi családjának lehetett magánbefektetése a vendéglátóiparban, vagy a Famicombox 80-as évekbeli szállodai jelenléte mosódot össze a korábbi üzleti kísérletek emlékével. A Nintendo korai történetében valóban szerepeltek szokatlan vállalkozások – mint a taxitársaság vagy az instant rizs –, de a love hotel hálózat létezése továbbra is megalapozatlan marad.
Kultúrtörténeti érték és a megőrzés fontossága
A felfedezés nemcsak a ritka hardver ténye miatt jelentős, hanem a digitális és elektronikai megőrzés szempontjából is. A vendéglátásban használt játékgépek többsége az amortizáció és a technológiai váltások miatt az évtizedek során megsemmisült. Az, hogy egy japán létesítmény a mai napig működőképes állapotban tartotta fenn a teljes Famicombox flotta infrastruktúráját, egyedülálló időkapszulát képez a videojáték-történelemben.
A gyűjtők és archiválók szerint az ilyen leletek kulcsfontosságúak a korai arcade és kereskedelmi játékkultúra megértéséhez. Bár a szórakoztatóipari eszközök fizikai megóvása folyamatos kihívást jelent, a japán subkultúra ezen szeletének fennmaradása mintaként szolgálhat a retro hardverek eredeti környezetben való megőrzésére.
Nyitókép: Video Game Museum / Doug Kline
