A NASA kutatói egy olyan rendkívüli és megmagyarázhatatlan jelenségre bukkantak a naptevékenységek vizsgálata során, amely teljesen átírja a csillagászati modelleket. A Nap légköréből érkező különleges rádiójel a megszokott néhány óra vagy nap helyett csaknem három héten keresztül folyamatosan aktív maradt, amivel hatalmas rekordot döntött.
A tizenkilenc napos naptevékenység háttere
A NASA Goddard Űrközpontjának munkatársai még 2025 augusztusában észleltek egy szoláris rádiókitörést, amely kezdetben teljesen átlagosnak tűnt. A Napból érkező rádiókitörések rendszeres jelenségnek számítanak, és általában néhány órán, legfeljebb néhány napon belül elcsendesednek. Ez az esemény azonban makacsul ellenállt a gyengülésnek, és végül 19 napig tartott. A korábbi leghosszabb feljegyzett hasonló jelenség mindössze 5 napig maradt aktív, így a mostani felfedezés messze túlszárnyalta a szakértők várakozásait.
Az elnyújtott jelenség fizikai magyarázata
A kutatók megállapították, hogy az esemény az úgynevezett IV. típusú (Type IV) rádiókitörések kategóriájába tartozik. Ezeket a kitöréseket a Nap rendkívül erős mágneses mezeiben csapdába esett, nagy energiájú elektroncsoportok hozzák létre. Maguk a rádióhullámok nem jelentenek közvetlen veszélyt a Földre, azonban az ezeket generáló mágneses környezet képes olyan jelentős napkitöréseket és plazmakilökődéseket elindítani, amelyek már komoly kockázatot hordoznak az emberi technológiára nézve. Az űridőjáráskutatók szerint ezt a konkrét, rekordhosszúságú eseményt valószínűleg három egymást követő koronatömeg-kidobódás (CME) tartotta fenn, amelyek ugyanabból a régióból indultak ki, utánpótlást biztosítva a részecskéknek.
Közös flottával a Nap titkai nyomában
Mivel a Nap forog, egyetlen űreszköz nem lett volna képes a teljes folyamatot végigkövetni. A rejtély felgöngyölítéséhez a szakemberek a belső naprendszerben állomásozó teljes kutatóflotta adatait egyesítették. A vizsgálatban részt vett a NASA STEREO (Solar Terrestrial Relations Observatory), a Parker Solar Probe és a Wind űrszonda, valamint az Európai Űrügynökség (ESA) és a NASA közös Solar Orbiter missziója is. Amint a Nap forgása miatt a kitörés kikerült az egyik eszköz látóteréből, a másik vette át a megfigyelést, így sikerült összeállítani a teljes képet a 19 napos eseményről.
A sisakszalag régió mint forrás
A STEREO misszió adatainak segítségével a kutatócsoport egy teljesen új lokalizációs technikát fejlesztett ki. Ennek révén a rádiójelek forrását sikeresen visszakövették a Nap légkörének egy hatalmas mágneses struktúrájához, amelyet sisakszalagnak (helmet streamer) neveznek. Ezek a struktúrák a napkorona jellegzetes, nagyméretű, hurokszerű képződményei, amelyek jól láthatóak például a teljes napfogyatkozások alkalmával is, és amelyekben a zárt mágneses erővonalak hosszú időn át képesek tárolni a töltött részecskéket.
Összefoglaló adatok a felfedezésről
| Paraméter | Részletek és értékek |
|---|---|
| A kitörés típusa | IV. típusú (Type IV) rádiókitörés |
| Az észlelés kezdete | 2025. augusztus |
| Új rekord időtartam | 19 nap |
| Korábbi rekord időtartam | 5 nap |
| Kiindulópont a Napon | Sisakszalag régió (helmet streamer) |
| Kiváltó háttéresemények | Három egymást követő koronatömeg-kidobódás (CME) |
| Közreműködő űreszközök | STEREO, Parker Solar Probe, Wind, Solar Orbiter |
Magyar vonatkozások az űridőjárás-kutatásban
Bár a konkrét mérési módszert és a tanulmányt nemzetközi kutatócsoport jegyzi, a naptevékenységek és a koronakitörések modellezése a magyar csillagászati és űrkutatási közösség számára is kiemelt jelentőséggel bír. A hazai intézetek és obszervatóriumok rendszeresen részt vesznek az űridőjárási adatok elemzésében, a Földet elérő geomágneses viharok előrejelzésében, valamint a műholdas kommunikációt védő földi rendszerek fejlesztésében. A felfedezett stabil részecsketároló mechanizmusok megértése közvetlenül beépül a hazai kutatók elméleti munkáiba is.
A felfedezés jövőbeli kilátásai
Az Astrophysical Journal Letters című szakfolyóiratban közzétett tudományos eredmények alapjaiban változtathatják meg a jövőbeli űridőjárás-előrejelzési rendszereket. A hosszú távú rádiókitörések pontosabb azonosítása és a Nap mágneses rezervoárjainak feltérképezése révén a szakemberek hatékonyabban képesek lesznek megvédeni a Föld körüli pályán keringő műholdakat, a GPS-alapú navigációs rendszereket, az elektromos hálózatokat, valamint az űrben tartózkodó űrhajósokat a veszélyes sugárzásoktól és a töltött részecskék hirtelen áradatától.
