Sárga, rózsaszín és lila virágszőnyeg borította el a kiszáradt ausztrál pusztaságot a csapadékos tél után.
Nyugat-Ausztrália száraz, okkerszínű vidékein a rendkívül bőséges téli esőzések hatására szunnyadó magvak milliói ébredtek életre. A sivatagi virágzás olyan mértéket öltött, hogy a jelenség változásai még az űrből végzett műholdas megfigyelések során is élesen rajzolódnak ki. A helyi szakértők álláspontja szerint az idei növényzetborítottság az elmúlt csaknem két évtized leglátványosabb kivirágzását hozta el a térségben.
Évtizedes rekordot döntött a természet
A megszokottnál lényegesen nedvesebb hónapok teljesen átformálták az ausztrál tengerparti és belső területek arculatát. A szárazságra adaptálódott sivatagi növényzet és a talajban rejtőző magok a hirtelen jött nedvességre reagálva szinte napok alatt borították színes paplanba a vörös homokot. A felvételeken látható, hogy a vegetáció nemcsak a kiszáradt folyómedrek mentén, hanem a kiterjedt, egyébként kopár bokros területeken is elborította a tájat.
A régióban több mint tizenkétezer növényfaj él, amelyeknek csaknem két harmada kizárólag ezen a kontinensen fordul elő. A vadvirágok burjánzása rendszerint déli irányba halad az évszakok változásával, ám az átlagfeletti csapadékmennyiség miatt az idei virágzás a megszokottnál lényegesen intenzívebbé vált.
Az űrből is kirajzolódó színkavalkád
A földfelszínt megfigyelő műholdak nagy felbontású műszerei pontosan dokumentálták a növénytakaró gyors terjedését. A szárazföldi felvételeken jól elkülönülnek a zöldülő területek az alapvetően rozsdabarna és narancssárga földfelszíntől. Az ilyen mértékű sivatagi virágzás nemcsak esztétikai élményt jelent, hanem az egész helyi ökoszisztémára közvetlen hatást gyakorol: átmenetileg bőséges táplálékforrást biztosít a rovaroknak, madaraknak és a kisemlősöknek egyaránt.
A bőséges esőzéseket követő virágtenger néhány hétig marad fenn a teljes pompájában, mielőtt a szárazság és a nyári hőség ismét visszaszorítja a növényzetet a talaj mélyére.
Nyitókép: NASA Hírek (INT)
