Hatalmas termetű, eddig alulbecsült emberelődök nyomait őrizte meg a kenyai tóparti iszap több mint egymillió évig. A Paranthropus boisei fajhoz köthető leletek alapjaiban kérdőjelezik meg azt az évtizedes elképzelést, hogy ezek az ősi rokonaink zömök, kistermetű lények lettek volna.
Az észak-kenyai Turkana-tó keleti partvidékén található Koobi Fora formáció GaJi10 jelzésű lelőhelyén huszonegy fosszilizálódott lábnyomot tártak fel a kutatók. A vulkáni hamurétegek radiometrikus kormeghatározása alapján a lábnyomok 1,43 millió évesek. A finomszemcsés iszapba taposott nyomokat a Chatham Egyetem, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet, a Harvard Egyetem és a Kenyai Nemzeti Múzeum szakemberei elemezték közösen, felfedve a homininok evolúciójának egy eddig rejtett fejezetét.
A koponyák árnyékából kilépő testalkat
A Paranthropus boisei fajt évtizedeken át elsősorban masszív koponyaleletekből, robusztus állkapcsokból és hatalmas őrlőfogakból ismerte az antropológia. Mivel a nyak alatti csontvázmaradványok rendkívül ritkák, a kutatók korábban úgy becsülték, hogy a faj egyedei mindössze 120–150 centiméter magasak lehettek, és testfelépítésük még jelentős mértékben alkalmazkodott a fán való mozgáshoz.
A frissen dokumentált lábnyomok mérete, mélysége és terheléseloszlása ezzel szemben jóval nagyobb fizikai méretekre mutat. A számítások alapján a nyomokat hagyó egyedek némelyike elérte az 1,8 méteres testmagasságot és a 75 kilogrammos testsúlyt. Ez a termet vetekszik a jóval fejlettebbnek tartott és a modern ember közvetlen ősének tekintett Homo erectus méreteivel, ami azt bizonyítja, hogy a faj testméret-tartománya sokkal szélesebb volt a korábbi leletek alapján feltételezettnél.
| Jellemző | Korábbi feltételezés | Új eredmények (GaJi10 nyomvonal) |
|---|---|---|
| Becsült testmagasság | 1,2 – 1,5 méter | Akár 1,8 méter |
| Becsült testtömeg | 40 – 50 kg | Körülbelül 75 kg |
| Társas struktúra | Többnyire magányos vagy laza kötelék | Koordinált, egynemű csoportos mozgás |
| Faji azonosítás | Koponyamorfológia alapján | 3D anatómiai lábnyom-modellezés (Paranthropus boisei) |
Közös vonulás a ragadozókkal teli tóparton
A fosszilis lábnyomok különleges értéke, hogy pillanatképet adnak az egykori élőlények viselkedéséből. A GaJi10 helyszínen azonosított nyomok alapján nyolc Paranthropus boisei egyed haladt át az iszapos területen, szinte egy időben és azonos irányba tartva. A vizsgálatok szerint a csoport szinte kizárólag felnőtt hímekből állt; a kutatók nem találtak nőstényekre vagy fiatal egyedekre utaló lépésmintákat.
A kizárólag felnőtt hímekből álló csapat együttmozgása összetett szociális szerveződésre utal. Az ősi tóparton krokodilok, vízilovak és antilopok nyomai is megmaradtak a rétegekben. A ragadozókkal teli, nyílt környezetben a csoportos jelenlét kulcsfontosságú védelmi funkciót tölthetett be, miközben a hímek közötti szövetségek a források felkutatását is segíthették.
Ökológiai együttélés és evolúciós következmények
A nagyobb testméret alapvetően írja át a faj energiaigényéről és területhasználatáról alkotott képet. Egy 75 kilogrammos egyednek lényegesen több kalóriára volt szüksége, ami magyarázatot adhat a hatalmas rágóizmokra és a kemény növényi rostok feldolgozására specializálódott fogazatra. Emellett a hosszabb lépéshossz és a hatékonyabb kétlábú járás lehetővé tette, hogy a csoportok jóval nagyobb távolságokat járjanak be víz és táplálék után kutatva.
A Turkana-medence rétegtani adatai azt mutatják, hogy a Paranthropus boisei és a Homo erectus több mint százezer éven keresztül párhuzamosan élt ugyanazon a területen. A két emberelőd egymás mellett használta a tóparti ökoszisztéma adottságait, ami arra utal, hogy ökológiai fülkéik és forrásfelhasználásuk megfelelően elkülönült a közvetlen kiszorítás elkerüléséhez.
A Turkana-medence újabb titkai
A kutatócsoport a következő időszakban további geológiai feltárásokat tervez a térségben, hogy pontosan rekonstruálják a lábnyomok konzerválódását lehetővé tevő környezeti feltételeket. A körzetben már több mint fél tucat lelőhelyen találtak hominin lábnyomokat, amelyek egyre részletesebb képet adnak az emberi evolúció korai szakaszának mindennapi valóságáról.
