Lassíthatja a zöldátállást a nyugati kormányok Kínával szembeni kereskedelmi rivalizálása egy friss egyetemi elemzés szerint. A Manchesteri Egyetem kutatói rámutatnak, hogy a kínai zöld technológia dominanciája nélkülözhetetlen a kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez. A gazdasági védelem és a klímavédelem közötti feszültség most komoly válaszút elé állítja a globális döntéshozókat.
Az olcsó kínai zöldtechnológia ára
A Manchesteri Egyetem Fenntartható Fogyasztási Intézetének szakértője, James Jackson által vezetett kutatás rávilágít arra az ellentmondásra, amely a globális klímapolitikát fojtogatja. Peking évtizedes iparpolitikája és állami támogatásai révén a legfontosabb tiszta technológiák első számú gyártójává vált. Az úgynevezett új hármas szektorban – a napelemes rendszerek, a lítiumion-akkumulátorok és az elektromos járművek piacán – Kína jelenléte nem egyszerűen meghatározó, hanem szinte kizárólagos.
A számok magukért beszélnek: az ázsiai nagyhatalom adja a világ elektromos autógyártásának 70 százalékát, miközben az akkumulátorok és a napelemek globális termelésének több mint 80 százalékát tartja a kezében. Ekkora léptékű gyártási kapacitás drasztikusan lefelé nyomta a technológiai költségeket. A nemzetközi elemzések szerint a kínai zöldipar 2025-ben mintegy 7,2 billió jannak megfelelő állami támogatásban részesült. Ez a hatalmas összeg közvetve a globális dekarbonizációt is szubvencionálja, hiszen elérhetővé teszi az áramtermelés és a közlekedés átalakításához szükséges eszközöket a szegényebb és a feltörekvő régiók számára is.
Vámok és szubvenciók szorításában
A megfizethető kínai eszközök tömeges megjelenése azonban súlyos stratégiai aggályokat ébresztett az Európai Unióban és az Egyesült Államokban. A nyugati államok attól tartanak, hogy a kritikus energetikai infrastruktúra tekintetében teljesen kiszolgáltatottá válnak a kínai ellátási láncoknak. Emiatt az USA az inflációcsökkentési törvényen keresztül szigorú helyi tartalomra vonatkozó előírásokat szabott meg a támogatások feltételeként, míg az Európai Unió védővámokat szabott ki a támogatott kínai elektromosautó-gyártók termékeire, különösen a BYD, a Geely és a SAIC modelljeire.
A manchesteri kutatók elemzése szerint ezek a védelmi intézkedések visszájukra fordulhatnak. Amikor egy ország védővámokkal sújtja a kínai napelemeket vagy akkumulátorokat, nem csupán a saját hazai iparát próbálja védeni, hanem mesterségesen megemeli a tiszta energiára való áttérés költségeit is. Ha a megújuló beruházások megdrágulnak, a vállalkozások és a háztartások lassabban cserélik le a fosszilis technológiákat, ami egyenes úton vezet a globális felmelegedés elleni küzdelem lelassulásához. A Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint a jelenlegi kínai napelem-kapacitás bevetése 2030-ig önmagában 15 százalékkal csökkenthetné a globális kibocsátást – ezt a potenciált veszélyezteti a Kínával való kereskedelmi viszály.
Négy stratégiai opció a döntéshozók előtt
A jelentés szerzői szerint a világ kormányai jelenleg négy alapvető stratégiai döntés elé kényszerülnek a kínai zöldtechnológiai fölénnyel kapcsolatban. Az első lehetőség a nyílt versengés, azaz a kínai beszállítók kiszorítása vámokkal és hazai támogatásokkal, ami azonban jelentősen növeli a zöldátállás számláját. A második lehetőség a teljes elfogadás, ami a legolcsóbb utat jelenti a klímacélok felé, viszont kiszolgáltatottá teszi a nemzeti ipart és a gazdasági szuverenitást. A harmadik opció a klímacélok részleges feladása vagy elhalasztása, ami környezeti szempontból katasztrofális következményekkel járna.
A negyedik – és a kutatók szerint egyetlen fenntartható – út a célzott együttműködés. A jelentés külön kitér Nagy-Britannia és a nyugati gazdaságok helyzetére, azt javasolva, hogy a közvetlen, de drága rivalizálás helyett építsenek ki partneri viszonyt Kínával. A vámháborúk elkerülése és a kínai működőtőke bevonzása a hazai gyártási kapacitásokba lehetővé tenné, hogy a Nyugat kihasználja a kínai léptékazonos gyártási előnyöket, miközben helyi munkahelyeket és ellenőrzött ellátási láncokat hoz létre.
A klímapolitika átalakuló logikája
A dekarbonizáció kérdése az utóbbi években végleg kilépett a tiszta környezetvédelmi diskurzusból, és az geopolitikai, valamint iparpolitikai csatározások terepévé vált. A klímavédelmi intézkedések hatékonyságát ma már nem csupán az határozza meg, hogy hány tonna szén-dioxidot sikerül kivezetni a légkörből, hanem az is, hogy a zöldátállás gazdasági hasznát melyik ország vagy régió könyvelheti el. Ez a szemléletváltás komoly kompromisszumokra kényszeríti a döntéshozókat, akiknek egyensúlyozniuk kell a hazai ipar védelme és a sürgető éghajlati célok között.
Egyetlen ország sem képes egymaga lefedni a tiszta energiára való áttéréshez szükséges teljes ellátási láncot a nyersanyag-kitermeléstől a késztermékek összeszereléséig. Ha a politikai vezetés a geopolitikai feszültségeket helyezi a környezeti szempontok elé, azzal az egész bolygó jövőjét teheti kockára. A szakértői elemzés üzenete egyértelmű: a Kínával folytatott kereskedelmi harc kimenetele nemcsak a piaci részesedésekről, hanem a globális éghajlati vállalások sikeréről vagy kudarcáról is dönt.
