A technológiai szektor jelentős részét jelenleg a mesterséges intelligencia fejlesztése és az ehhez kapcsolódó infrastruktúra kiépítése mozgatja. A háttérben azonban egy olyan finanszírozási hálózat alakult ki, ahol a beszállítók, a befektetők és az ügyfelek köre nagyrészt átfedésben van egymással.
A körkörös finanszírozás modelljében egy hardvergyártó tőkét fektet egy szoftverfejlesztő cégbe, amely ebből a pénzből újra az eredeti befektetőtől vásárol szuperszámítógépes kapacitást vagy chipeket. Ez a mechanizmus papíron mindkét fél számára folyamatos bevételnövekedést és növekedési mutatókat eredményez, miközben a valódi végfelhasználói piaci kereslet mértéke homályban marad.
A dotkomlufi párhuzamai és a vállalati kötvények
Pénzügyi elemzők és központi banki jelentések szerint az AI-fejlesztésekbe áramló tőke több mint felét maga a technológiai szektor biztosítja saját szereplőinek. Ez a fajta belső tőkeáramlás kísértetiesen emlékeztet a kilencvenes évek végi dotkomlufira, amikor a hálózati berendezéseket gyártó cégek hitelezték meg ügyfeleiknek saját termékeik megvásárlását.
A különbség most abban rejlik, hogy a korábbi szabad pénzeszközök felélése után a nagy technológiai vállalatok egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a vállalati kötvény piacra a finanszírozás fenntartásához. Amennyiben a mesterséges intelligenciára épülő szoftverek és szolgáltatások nem generálnak elegendő valós árbevételt, a körkörös láncolat megszakadása komoly piaci korrekcióhoz vezethet.