Tábortűz helyett egy 390 millió éves kozmikus becsapódási krátert talált egy amatőr csillagász a műholdképeken. Joël Lapointe csupán a kanadai Quebec erdőségeit böngészte a Google Maps felületén, amikor rábukkant a Marsal-tó körüli szabályos, kör alakú domborzati formációra.
A kempingezésre készülő amatőr megfigyelőnek azonnal feltűnt, hogy a táj körkörös szerkezete eltér a megszokott geológiai alakzatoktól. A tónak otthont adó mélyedést egy körülbelül 25 kilométer átmérőjű, gyűrűként körbeölelő hegyvonulat szegélyezi. Ahelyett, hogy figyelmen kívül hagyta volna a furcsa gyanúját, Joël Lapointe kapcsolatba lépett a Western University kutatóival és francia geofizikusokkal, megosztva velük a műholdas koordinátákat.
A kanadai vadon mélyén igazolódott be a gyanú
A szakértők kezdetben fenntartásokkal kezelték a lakossági bejelentést, hiszen a műholdképek alapján beküldött tipek döntő többsége hamisnak bizonyul. A francia geofizikai kutatóközpont munkatársai azonban a szinten tartott terepadatok elemzése után megerősítették, hogy a domborzat valóban egy meteorit nyomát hordozza. A kanadai Western University bolygókutató geológusa, Gordon Osinski ezt követően terepi expedíciót szervezett a nehezen megközelíthető területre.
A kutatócsapat hidroplánnal érkezett meg a Marsal-tó felszínére, majd embert próbáló terepviszonyok között végezte el a kőzetmintavételt. A helyszíni vizsgálatok gyorsan egyértelmű bizonyítékot szolgáltattak a kozmikus eredetre. A geológusok úgynevezett sugárkúpokat (shatter cones) találtak a kőzetekben. Ezek a jellegzetes, barázdált kőzetformációk kizárólag a meteoritbecsapódások vagy az atomrobbantások során keletkező, rendkívüli nyomáshullámok hatására jönnek létre.
A földtörténeti devon kor tanúja
A laboratóriumi elemzések során a mintákból nagy nyomáson átalakult cirkonkristályokat és kiterjedt olvadékkőzet-rétegeket mutattak ki. A mérések szerint a meteorit a devon időszakban, mintegy 390 millió évvel ezelőtt csapódott a Föld felszínébe. A becsapódás akkora energiát szabadított fel, hogy több tíz köbkilométernyi kéregkőzet olvadt meg a másodperc törtrésze alatt.
A felfedezett struktúra hivatalosan az Uhackatik nevet kapta, amelyet a helyi Ekuanitshit Innu őslakos tanáccsal egyeztetve határoztak meg a kutatók. Az Uhackatik kráter a világon jelenleg ismert mintegy 200 igazolt becsapódási szerkezet egyik legnagyobbika. Kanadában a stabil, ősi kőzetlemez és a lassú erózió miatt maradhatott meg épségben ez a ritka geológiai képződmény, amely most egy véletlen műholdas keresésnek köszönhetően került fel a tudományos térképre.
