Igazságügyi szakértői elemzések igazolják az ókori egyiptomi uralkodók kíséretének erőszakos feláldozását az első dinasztia korából. A Purdue Egyetem kutatói által vezetett friss vizsgálat kimutatta, hogy az abüdoszi királyi sírok körüli maradványok jelentős részén halálos kimenetelű, tompa tárgytól származó sérülések nyomai találhatók. Az eredmények közvetlen bizonyítékot szolgáltatnak arra a régóta vitatott elméletre, amely szerint az első fáraók halálakor szolgáikat és tisztségviselőiket is megölték, hogy a túlvilágon kísérjék őket.
Évtizedes rejtély végén igazságügyi áttörés
Az ókori Egyiptom korai időszakában, időszámításunk előtt 3100 és 2900 között az uralkodók sírkomplexumait több száz kisebb melléksír vette körül. A régészek évtizedek óta vitatkoztak azon, hogy az ott eltemetett személyek természetes halállal haltak meg az idők során, vagy egyszerre áldozták fel őket az uralkodó elhunytakor. Flinders Petrie brit egyiptológus már az 1920-as években felvetette a tömeges emberáldozat lehetőségét, ám a korabeli módszerekkel nem találtak egyértelmű fizikai sérüléseket a csontokon.
A Frontiers in Environmental Archaeology szaklapban publikált új kutatás során Roselyn Campbell bioarchaeologist 46 koponyát vizsgált meg újra a Cambridge-i Egyetem gyűjteményéből. A modern igazságügyi orvosi eljárások segítségével kiderült, hogy a koponyák 39 százalékán lineáris törések találhatók. Ezek a sérülések a halál beálltakor keletkeztek, és gyors eszméletvesztést, illetve belső vérzést okozó tompa ütésektől származnak.
A hatalom és a túlvilági hit erőszakos dimenziója
A sérülések jellege kizárja a post mortem károsodást vagy a véletlen eséseket, mivel a csonttörések mintázata egyértelműen célzott csapásokra utal. Néhány koponyán éles tárgy által okozott vágási sérüléseket is azonosítottak a szakértők, ami tovább erősíti a szándékos kivégzés teóriáját. A korai államszervezet kialakulásának időszakában az uralkodói hatalom demonstrálása és a túlvilági kultusz szorosan összefonódott, a kíséret feláldozása pedig a fáraó abszolút tekintélyét tükrözte.
A tömeges emberáldozat szokása az első dinasztia végére fokozatosan megszűnt, és a későbbi korokban már szobrokkal, úgynevezett usébtikkel helyettesítették a túlvilági szolgákat. A mostani felfedezés alapjaiban formálja át a korai egyiptomi társadalom és az állami erőszak kapcsolatáról alkotott képet.
