Több mint harminc éven át hevert háborítatlanul a múzeumi fiók mélyén egy rejtélyes japán ősmaradvány. Az Oszakában őrzött kövület nemrégiben elvégzett tüzetes vizsgálata során a kutatók óriási krétakori mosasaurus négy, korábban azonosítatlan csontjára bukkantak. A felfedezés legmeghatározóbb eleme az első igazolt premaxilla, vagyis a felső állkapocs legelülső csontja, amelyet valaha japán mosasaurus-maradványban azonosítottak. A koponya részleteinek szokatlan anatómiai sajátosságai ráadásul eltérnek a korábban dokumentált fajok jegyeitől, ami felveti a lehetőséget, hogy a szakértők egy eddig ismeretlen tengeri hüllőfaj nyomára bukkantak.
Harmincöt év hallgatás után szóra bírt csontok
A fosszíliát eredetileg több mint három évtizeddel ezelőtt, 1990 és 1992 között gyűjtötték be Oszaka prefektúrában, Kaizuka városa közelében, majd a kishiwadai természettudományi múzeumba kerülve hosszú időre kiesett a paleontológusok közvetlen fókuszából. Az ősmaradványok feldolgozása és újravizsgálata során az Oszakai Megyei Egyetem és a Tokiói Városi Egyetem kutatói a kőzetrétegekből olyan csonttöredékeket távolítottak el, amelyek korábban rejtve maradtak a szem elől. A modern tisztítási és előkészítési eljárások tették lehetővé, hogy a kőzetbe ágyazódott elemek kiszabaduljanak, és precíz anatómiai elemzés alá kerüljenek.
A most előkerült négy csont különleges jelentőséggel bír a japán őslénytani kutatásokban. A késő krétakorban, hozzávetőleg 98-66 millió évvel ezelőtt élt mosasaurusok a korabeli óceánok csúcsragadozói voltak, amelyek a mai gyíkokkal és kígyókkal állnak közelebbi rokonságban. Bár Japán területén korábban is találtak mosasaurus-maradványokat, a koponya elülső részeinek épségben való megőrződése rendkívül ritka jelenségnek számít a térség földtani adottságai miatt.
A leletegyüttes újraértékelése rámutat arra a tényre, hogy a múzeumi gyűjteményekben őrzött, évtizedekkel ezelőtt kiásott fosszíliák rendkívüli tudományos tartalékot jelentenek. A preparálási technikák fejlődése és az anatómiai ismeretek bővülése révén a kutatók gyakran anélkül tesznek tudományos felfedezéseket, hogy újabb terepi ásatásokat kellene indítaniuk.
A felső állkapocs kulcsfontosságú anatómiai titkai
A négy újonnan azonosított csont közül a legjelentősebb a premaxilla, amely a felső állkapocs legelülső csúcsát képezi. Ez az anatómiai struktúra kiemelkedő szerepet játszik a tengeri hüllők rendszertani besorolásában, mivel a fogak elhelyezkedése, a csontív alakja és a légzőnyílásokhoz való kapcsolódása fajonként eltérő jellegzetességeket mutat. Japán területéről származó mosasaurus-fosszíliákban korábban soha nem sikerült egyértelműen azonosítani ezt a specifikus koponyaelemet.
A premaxilla mellett a koponyaalap közeli basisphenoid csont vizsgálata adta a másik döntő nyomot. Ennél a csontnál rövid, szarvszerű oldalsó nyúlványokat és az alsó középső barázda teljes hiányát regisztrálták a szakemberek. Ezek a felületi mintázatok és csontkapcsolódási pontok nem egyeznek az eddig leírt mosasaurusok anatómiájával, ami az evolúciós törzsfa átrendezését is szükségessé teheti.
Ez az anatómiai eltérés komoly kérdéseket vet fel a krétakori tengeri ökoszisztéma diverzitásával kapcsolatban. A különleges koponyaforma arra enged következtetni, hogy ez a tengeri hüllő specifikus táplálkozási fülkét tölthetett be a korabeli vízi környezetben. A zsákmányszerzési mechanizmus és a harapási erő módosulása közvetlen összefüggésben állhat a felső állkapocs egyedi felépítésével.
Egy ismeretlen faj jelenléte az ázsiai kréta tengerben
Az anatómiai jellegzetességek egyedisége erőteljesen támogatja azt a hipotézist, amely szerint a maradványok egy teljesen új fajhoz tartoznak. A paleontológusok jelenleg a csontok finomszerkezeti elemzését és a szomszédos régiók leleteivel való összehasonlítását végzik, hogy véglegesen tisztázzák a lelet rendszertani helyzetét. Amennyiben a további vizsgálatok megerősítik a feltételezést, az oszakai mosasaurus a térség egyik legfontosabb őslénytani leletévé válhat.
A krétakor végén élt tengeri ragadozók törzsfejlődése rendkívül komplex képet mutat a csendes-óceáni régióban. A Japán-szigetek környékén feltárt fosszíliák különösen értékesek, mivel hidat képeznek az észak-amerikai és az ázsiai kontinens tengeri faunája között. Az új faj jelenléte azt igazolná, hogy a mosasaurusok alkalmazkodóképessége és faji sokfélesége a mai Kelet-Ázsia partjainál lényegesen meghaladta a korábban feltételezett mértéket.
A kutatócsoport a kövületek háromdimenziós digitalizálását és komputer tomográfiás vizsgálatát tervezi a koponyatöredékek belső szerkezetének feltárására. Az anatómiai rekonstrukció segítségével pontos képet kaphatunk az állat teljes koponyaformájáról, becsült testméretéről és feltételezhető életmódjáról, ami alapjaiban formálhatja át a késő krétakori tengeri ragadozókról alkotott képünket.
