Néha egy véletlen programhiba formálja át az egész műfajt, amiből évekkel később önálló játék születik. A Clipmatrix pontosan ezt teszi: a Counter-Strike legendás nyuszijump mechanikáját emeli a középpontba.
A videójátékok történetében nem ritka, hogy egy fizikai motor nem szándékolt jelensége válik a játékosok kedvenc elemévé. Ahogy a Super Smash Bros. Melee esetében a hullámcsúszás elengedhetetlenné vált a versenyszinten, úgy a Valve Source motorjában megbúvó ugrási és forgási trükkök, a bunny hopping néven ismert mozgásmód alakította át a belső nézetű akciójátékok ritmusát. A Dreamware Media fejlesztőcsapata ahelyett, hogy mellékes játékelemmel kísérletezne, kifejezetten erre a lendületen alapuló mozgáskultúrára építette fel legújabb alkotását.
Lendületmegőrzés lebegő betonblokkok és szürreális ipari kulisszák között
A Clipmatrix világában nincsenek elsüthető gépfegyverek, hiányoznak a klasszikus taktikai feladatok és a csapatok közötti területfoglalási küzdelmek. A játékosok egyetlen feladata a megszerzett sebesség megtartása, valamint a folyamatos levegőben történő irányváltás és időzítés tökéletesítése. A látványvilág szakít a megszokott dizájnelemekkel: a szürreális, ipari létesítményeket idéző lebegő betonfelületek felett lebegve haladunk előre, miközben a képernyőn csupán alacsony felbontású, JPEG-képként renderelt kezek láthatók, amelyek ollót, kést vagy éppen régi típusú okostelefont tartanak.
A fejlesztők gondoltak a kevesebb tapasztalattal rendelkező játékosokra is. A Clipmatrix tartalmaz egy lépésről lépésre haladó, dedikált oktatóüzemmódot, amely az alapoktól tanítja meg a légi fordulók időzítését, a gyorsulási szögek kiszámítását és a sebesség megőrzését. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy a kezdők is fokozatosan sajátítsák el a ritmust, mielőtt a nehezebb pályákra lépnének.
Százfokozatos kampány és kétszázötven fős közösségi száguldás
A játékstruktúra két fő pillérre támaszkodik. A szólóélményt egy 100 pályás egyéni kampány biztosítja, ahol a kihívások fokozatosan nehezednek a pályaívek szűkülésével. Ezt egészíti ki az úgynevezett végtelen versenymód, amely 50 egyedi szakaszt fűz össze kiszámíthatatlan, nemlineáris hurokká, folyamatosan tesztelve a reflexeket.
A tisztán ügyességi kihívások mellett a közösségi élmény is kiemelt szerepet kap. A virtuális találkozóhelyként szolgáló központi térben a játékosok kötetlenül eltölthetik az időt, míg az egyes játékszobák akár 250 futót is képesek egyszerre befogadni ugyanazon a pályán. Ez a tömeges párhuzamos versenyzés olyan hangulatot teremt, amely a korai Garry’s Mod szerverek kötetlen, mégis kompetitív világát idézi.
A hiba, amelyből önálló zsáner született
Amikor a korai Counter-Strike frissítésekben a játékosok rájöttek, hogy a folyamatos ugrások és a másodpercenkénti pontos oldalazások segítségével akár 40 százalékkal gyorsabban haladhatnak a normál gyaloglásnál, a fejlesztők eredetileg hibaként tekintettek a jelenségre. A közösség viszont annyira megszerette a gyors és folyamatos mozgást, hogy a fizikai motor sajátossága kultikus státuszba emelkedett. A Clipmatrix pontosan azt a rést célozza meg, ahol az ugrási mechanika nem mellékes ügyesség, hanem maga a főszereplő.
A Dreamware Media – amely korábban a Hyperbeat és a készülő pipedog játékkal hívta fel magára a figyelmet – láthatóan érti a speedrunner közösség igényeit. A mozgás szabadsága és a milliméterpontos időzítés iránti igény nem tűnt el az évek során, a Clipmatrix pedig erre az elfeledett, mégis élő játékos igényre kínál modern választ.
