Egy frissen publikált globális elemzés rávilágított arra, hogy a világ folyóinak közel 80 százalékában folyamatosan és aggasztó ütemben csökken az oldott oxigén szintje. A klímaváltozás hatásait vizsgáló átfogó kutatás szerint a jelenség nem a távoli jövő problémája, hanem egy évtizedek óta tartó, csendes folyamat, amely mostanra kritikus szintet ért el. A szakértők figyelmeztetnek: ha a trend nem változik, az édesvízi életközösségek összeomlása és kiterjedt holt zónák kialakulása fenyeget.
A kutatás háttere és módszertana
A Kínai Tudományos Akadémia munkatársai által vezetett nemzetközi kutatócsoport műholdas adatok és mesterséges intelligencia segítségével modellezte a globális édesvízi rendszereket. A Science Advances című szakfolyóiratban megjelent tanulmányban több mint 21 000 folyórendszert követtek nyomon az 1985-től kezdődő negyvenéves időszakban. Ez a valaha elvégzett legátfogóbb elemzés, amely a folyóvizek, vagyis a lótikus ökoszisztémák oxigénellátottságát vizsgálta.
Trópusi veszélyzónák a fókuszban
A kutatás legmeglepőbb eredménye, hogy a dezoxigenizáció, azaz az oxigénvesztés nem a leggyorsabban melegedő sarkvidéki területeken a leghevesebb. A legsúlyosabb visszaesést a déli szélesség 20° és az északi szélesség 20° közötti trópusi folyóknál regisztrálták. A melegebb víz fizikai tulajdonságaiból adódóan eleve kevesebb gázt képes megtartani, a tartós hőség pedig felgyorsítja a szerves anyagok bomlását, ami tovább emészti a szűkös oxigénkészleteket. Különösen veszélyeztetett zónának számít India, az Amazonas vidéke, valamint az Egyesült Államok keleti része.
Katasztrofális következmények az élővilágra
Az oldott oxigén átlagos csökkenési üteme évtizedenként -0,045 milligramm literenként. Bár ez a szám elenyészőnek tűnhet, 1985 óta a globális szint átlagosan 2,1 százalékkal esett vissza. A szakértők szerint sok folyó már most a kritikus határértéken táncol. A folyamat előrehaladtával olyan oxigénmentes, bűzös holt zónák (hipoxia és anoxia) alakulhatnak ki, mint amilyenek a Mexikói-öbölben vagy a Chesapeake-öbölben már láthatók. Ez a halállomány tömeges pusztulásához és a biodiverzitás visszafordíthatatlan sérüléséhez vezet.
A globális folyóelemzés kulcsfontosságú mutatói
| Vizsgált paraméter | Érték / Tényadat |
|---|---|
| Vizsgált folyórendszerek száma | több mint 21 000 |
| Oxigénvesztést mutató folyók aránya | 78,8% |
| Átlagos oxigencsökkenés üteme (1985 óta) | 2,1% |
| Várható további oxigénvesztés 2100-ig (átlag) | 4% – 5% |
| Várható oxigénvesztés a hotspotokon 2100-ig | körülbelül 10% |
| Leginkább kitett földrajzi övezet | Trópusok (20°S és 20°N között) |
Magyarországi áttétek
Bár a tanulmány elsősorban a trópusi és az észak-amerikai hotspotokra fókuszál, a fizikai törvényszerűségek a Kárpát-medence vízgyűjtőire is érvényesek. A hazai folyók, mint a Duna és a Tisza, a nyári aszályok és a rekordmagas hőmérsékletű hőhullámok idején szintén fokozott kockázatnak vannak kitéve. A felmelegedő folyóvíz felerősíti a meglévő mezőgazdasági és kommunális szennyezések negatív hatásait, így a helyi vízminőség-védelem és a part menti növényzet megőrzése kulcsfontosságúvá válik a magyar halállomány védelmében.
Kilátások és a szükséges lépések
Amennyiben a szén-dioxid-kibocsátás a jelenlegi, mérsékelten magas pályán halad tovább, a század végére a veszélyeztetett régiók folyói oxigénkészletük akár 10 százalékát is elveszíthetik. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a trópusi folyórendszerek védelmét és a globális felmelegedés mérséklését célzó intézkedéseket azonnal prioritássá kell tenni. A lokális szennyezőforrások visszaszorítása és a folyóparti árnyékoló erdősávok telepítése segíthet abban, hogy a vízi ökoszisztémák ellenállóbbá váljanak a klímaváltozás elkerülhetetlen hatásaival szemben.
