Különleges, 120 millió éves fosszília forgatja fel az emlősök fogfejlődéséről alkotott eddigi elképzeléseinket. A Kínában feltárt Dongoconodon platycauda maradványai egy kacsacsőrű emlősre emlékeztető vízi életmódot és egy meglepő harmadik foggenerációt fedtek fel.
Kettős evolúciós meglepetés Kínából
Északkelet-Kínában, a Liaoning tartományban található Jiufotang-formációból került elő a Dongoconodon platycauda rendkívül jó állapotban megőrződött csontváza. Az alsó kréta időszakban, mintegy 120 millió évvel ezelőtt élt állat a vízipocokhoz hasonló méretű volt, testtömege 115 és 190 gramm között mozgott. A lelet különlegessége, hogy egyszerre nyújt közvetlen bizonyítékot a korai emlősök vízi alkalmazkodására és a fogváltás mechanizmusának váratlan rugalmasságára.
Az állat mellső és hátsó végtagjai kiterjedt, úszóhártyás szerkezetre utalnak, amely a mai kacsacsőrű emlősök mozgásához hasonlított. A lapított csigolyákból álló farok szintén a hatékony vízi előrehaladást szolgálta. A fosszília így az eddig ismert legkorábbi olyan korona-emlős képviselője, amely bizonyítottan félig vízi életmódot folytatott.
A harmadik fogsor rejtélye
A legváratlanabb felfedezést a mikroszkópos és CT-vizsgálatok hozták el az állat állkapcsának elemzésekor. Míg a legtöbb modern emlős életében mindössze két foggeneráció alakul ki — a tejfogak és a maradandó fogak —, a Dongoconodon platycauda állkapcsában egy harmadik fogváltási sorozat nyomait is azonosították. Ez a hüllőkre jellemző többszörös fogváltási képesség rácáfol arra a korábbi feltételezésre, hogy a kétszeri fogváltás mintázata már az emlősök törzsfejlődésének legelején véglegesen rögzült.
A kutatók szerint a többszörös fogváltás a ragadozó, hús evő életmóddal állhatott összefüggésben, ahol a rendszeres fogelhasználódás gyors pótlásra szorult. A lelet emellett a hallócsontok teljes elkülönülését is megőrizte, ami kulcsfontosságú anatómiai lépés volt a korai emlősök hallásának fejlődésében.
Miért változtatja meg a tudományos képet?
A lelet rávilágít arra, hogy a dinoszauruszok korában élt korai emlősök ökológiai és anatómiai diverzitása sokkal gazdagabb volt, mint azt a szakértők korábban feltételezték. Az evolúciós vívmányok nem egyetlen egyenes vonalú folyamatként jelentek meg, hanem párhuzamosan és változatos kombinációkban kísérletezte ki őket a természet.
