Az Atlanti-óceán hőszelepként működő áramrendszerének gyengülése visszazárja a hőt a bolygó légkörébe. Amikor az Atlanti-óceán áramrendszere, tudományos nevén az Atlanti Meridionális Overturning Cirkuláció (AMOC) stabilan és erőteljesen működik, a Föld és a világtenger nettó hőt veszít a világűr felé. A legfrissebb mérések és elemzések azonban arra figyelmeztetnek, hogy az emberi tevékenység okozta felmelegedés miatti lassulás megszünteti ezt a természetes hűtési folyamatot.
A Nature Geoscience folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője, Christo Buizert, az Oregon Állami Egyetem paleoklimatológusa kiemelte, hogy az áramlási hálózat nem pusztán elosztja a hőt a trópusok és az északi sarkvidék között, hanem globális energiaszabályozóként működik. Az ősi jégkorszaki időszakok vizsgálata kimutatta, hogy az áramlás legyengülésekor a bolygó hőt halmozott fel. A mostani felmelegedési hullámban az áramlás lassulása így nem hűti, hanem tovább fűti a globális rendszert.
A felmelegedés tempója jelentheti a valódi veszélyt
Korábban a szakértők úgy vélték, az Atlanti-óceán áramrendszere egy bizonyos hőmérsékleti küszöbérték, nagyjából 4 Celsius-fokos globális melegedés elérésekor omolhat össze. A holland Utrechti Egyetem kutatói által a Nature Climate Change lapban publikált új eredmények viszont rávilágítottak, hogy nem a hőmérséklet abszolút értéke, hanem a felmelegedés üteme a döntő tényező.
Lassú felmelegedés esetén az óceáni cirkuláció képes alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz. Ezzel szemben a jelenlegihez hasonló, gyors hőmérséklet-emelkedés mellett a rendszer jóval alacsonyabb hőmérsékleti tartományban is eléri a billenési pontot. Ez a felismerése arra utal, hogy a kibocsátások csökkentésének sebessége közvetlenül befolyásolja az óceáni áramlások fennmaradását.
Mérési adatok igazolják az évtizedes lassulást
Az elméleti modellek mellett a közvetlen mérések is aggasztó tendenciát mutatnak. A Miami Egyetem Rosenstiel Iskolájának kutatói négy mélytengeri mérőhálózat több mint két évtizedes adatait elemezték a subtrópusoktól a középső szélességi körökig. A tengerfenékre rögzített műszerek nyomás-, hőmérséklet- és sűrűségadatai megerősítették, hogy az Atlanti-óceán áramrendszere tartósan és mérhetően vesztett a sebességéből.
A megfigyelt folyamatért elsősorban a grönlandi jégtakaró olvadása a felelős. A tengerbe áramló hatalmas mennyiségű édesvíz felhígítja a sós tengeri vizet, ami így kevésbé válik sűrűvé és nehezebbé. Mivel az áramlást éppen a hideg, sós víz lemerülése hajtja a sarkvidéki területeken, a felhígulás közvetlenül blokkolja az óceáni szállítószalag működését.
A klímahálózat átrendeződésének kockázatai
Az óceáni keringés gyengülése láncreakciót indít el a globális időjárási rendszerekben. A tengeráramlás megváltozása közvetlen kihatással van a csapadékzónák átrendeződésére, a tengerszint emelkedésére és a szélsőséges időjárási események gyakoriságára.
- Európában az évszakos hőmérsékleti ingadozások és a téli viharok intenzitása növekedhet.
- Észak-Amerika keleti partvidékén gyorsulhat a tengerszint-emelkedés mértéke.
- A trópusi esőzési övezetek eltolódása szárazságot okozhat Afrika és Dél-Amerika egyes mezőgazdasági régióiban.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy az óceáni folyamatok pontos feltérképezése elengedhetetlen a jövőbeli klímamodellek pontosságához, mivel a tengeri áramlások stabilitása alapvetően határozza meg a bolygó lakhatóságát.
