A XRISM űrteleszkóp közvetlenül örökítette meg egy pulzár kozmikus zabálását

Wray 977

Pusztító kozmikus gázörvényt csapott le a szomszédos szuperóriásról egy csillagmaradvány a tőlünk 13 ezer fényévre fekvő rendszerben.

A japán vezetésű, NASA közreműködésével működő XRISM (X-ray Imaging and Spectroscopy Mission) röntgenobszervatórium mérései révén a kutatók most első alkalommal figyelhették meg közvetlenül, amint egy csillagáramlást bekebelez egy extrém sűrűségű kísérőobjektum. A megfigyelés helyszíne a BP Crucis nevű kettős rendszer, amely a Déli Kereszt csillagkép irányában található. A rendszer főcsillaga, a Wray 977 jelű kék hiperóriás a Nap tömegének negyvenszeresét és méretének hatvanzorosát teszi ki, így folyamatosan hatalmas mennyiségű gázt bocsát ki a környezetébe.

A BP Crucis rendszer elnyelési mechanizmusa

A szuperóriást megkerülő pulzár négynapos áthaladásai során áttör a hiperóriásból kiáramló sűrű plazmafolyón. A XRISM mérései kimutatták, hogy a folyamat során a csillagszélből származó plazma először egy turbulens, Kaotikus akkréciós korongot képez a neutroncsillag körül. Ahogy a pulzár mélyebbre hatol a gázáramban, a korong megmaradási impulzusa már nem elegendő annak fenntartásához, így a korong felbomlik, és az anyag közvetlenül a felszínre zuhan. Ez a hirtelen anyagbehullás táplálja azokat a rendkívül intenzív röntgenkitöréseket, amelyeket a csillagászok a műszerekkel rögzítettek.

Forgásirányt váltó plazmakorong a pulzár körül

A megfigyelési adatok egy meglepő dinamikai jelenségre is rávilágítottak. Miután a pulzár áthalad a gázáram legsűrűbb részén, a gázkorong újjáépül, azonban az átmeneti szakasz végén a korong forgási iránya az ellentétére változik az korábbi állapothoz képest. A plazma mozgásának ez a folyamatos átalakulása korábban soha nem látott betekintést enged abba, miként táplálják a csillagszelek a kompakt objektumok nagy energiájú jelenségeit.

A megfigyelés a NASA szélsőséges univerzumot vizsgáló tudományos programjának keretében valósult meg. A nagy felbontású spektrális adatok segítségével a kutatók pontosabb modelleket alkothatnak a kettős rendszerekben zajló anyagátadási folyamatokról és a nagy tömegű csillagok evolúciójáról.